Gran Torino

Októberi filmelőzetesek

2009-10-09T15:33:00.008+02:00

Takers - Coming soon

Up in the Air - 2009 december

The House of the Devil - 2009 október 30.

Afterschool - 2009 október 2.

Paranormal Activity - 2009 szeptember 25.

The Box - 2009 október 30.

The Reader

2009-09-30T10:47:00.000+02:00

A történet:

Michael Berg (David Kross, Ralph Fiennes) kamaszként megismerkedik egy idősebb nővel, aki segít egyszer rajta. Majd miután hosszas betegségéből kigyógyul felkeresi a nőt, hogy megköszönje segítségét. Kapcsolat alakul ki köztük, az akkor 15 éves Michael szerelmes lesz a nőbe, és kezdetben szexuális kapcsolat mellé megérkezik a könyvek, versek iránti szeretet is. Hannah (Kate Winslet) szereti ha Michael történeteket olvas fel neki, és együtt töltött perceik a testiség mellett, az olvasással is telnek, egészen addig, amíg Hannah hirtelen eltűnik. Michael éli tovább életét, egyetemre kerül, ahol jogi tanulmányokat folytat, majd ennek során ismét találkozik a régi szerelmével.

Kritika, vélemény:

Azt hiszem a legjobbkor került elő ez a film. Az elmúlt hetek kisebb filmes pangása közben ráleltem erre a régebbi gyöngyszemre, amit anno nem éreztem eléggé fontosnak, hogy megnézzem. Jobb később, mint soha! Azt hiszem nem okozok vele nagy meglepetést, ha azt mondom, nem szeretem Kate Winsletet, viszont a filmbeli produkciója mellett nem lehet elmenni. Megérdemli az összes díjat, zseniális, profi alakítás. De ugyanannyira tetszett Kross játéka is, ahogy a fiatal szerelmest alakította. A filmben a kettejük viszonyát látjuk egészen sokáig (talán túl sokáig is), majd, mikor a nő eltűnik, ugrunk a történetben és Michael tanulmányaira helyeződik a hangsúly. Tetszett, hogy a tárgyat csak 4-5 diák vette fel, az ilyen óráknak mindig kicsit pikánsabb, rendhagyóbb, oldottabb hangulata van, szerettem én is az ilyen órákat. Egy náci háborús bűnösökkel foglalkozó perben aztán meghallja Hannah hangját és a régi érzelmek felkavarodnak benne. Nagyon mélyenszántó gondolatokat, kérdéseket boncolgat a film és ez nagyon tetszett. Lehet-e egy fiatalabb srácnak ilyen kapcsolata? Nem rontja-e meg a fiút a nő? Miért kellett ennyire szégyellnie azt, hogy nem tud írni, olvasni? Miért kellett emiatt életfogytiglan börtönbe vonulni? És a jó öreg kérdés: Van-e esélye egy börtönben leélt élet után az embernek a kinti világban? Fel lehet-e ezt dolgozni?

Te pukiztál? :)

Mindenesetre amit tudunk, látunk, hogy Hannah óriási hatással volt Michael egész életére, akaratán kívül is. Ralph Fiennes zseniálisan alakította az idősebb Michaelt, akinek ugyan voltak életében nők Hannah után is, de feleségétől elvált, élete vakvágányra futott, mindvégig a Hannah-val töltött szép idők emlékeiből merített boldogságot. Érdekes volt, ahogy a két szereplő eltávolodott egymástól, valami történt, amíg külön voltak és végül, újra találkoznak, de idő közben sok minden megváltozott és már nem ugyanolyan. Egyedül az zavart a filmben, hogy nem tudunk meg eleget a két főszereplő életéről, jellemeikről. Nem ismerjük őket eléggé, ennél fogva nem igazán értjük sokszor hogy mit milyen megfontolásból tesznek, mondanak. Így kissé átverve érezzük magunkat a film végén, mert nem kapunk magyarázatot sok alapvető dologra. Könyvben lehet, hogy részletesebb, vagy jobb volt, de a filmben sok minden hiányzik ahhoz, hogy teljes képet kapjunk. A karaktereket hozó színészek mindhárman zseniálisak, csak a történet érthetőségével vannak gondok. Azonban a felvetett gondolatok, érzések, kérdések, amelyek a filmet kiemelik a középszerűség szürkeségéből. A feltett kérdések súlya, ami a nézőre nehezedik a film alatt és amikre nem igazán kapunk választ, emiatt nehéz a film végén felállni a székből, mert az embert ott hagyják megoldás, válaszok nélkül, a gondolataival.

Értékelés:

Gyönyörű film, mélyenszántó érzésekről, gondolatokról. Zseniális színészekkel. Csak valahogy nem érezzük kerek egésznek az egész sztorit, ez pedig levon a teljes élvezetből.

7/10

Imdb: 7,7/10
Rendező: Stephen Daldry
Szereplők: Kate Winslet, David Kross, Ralph Fiennes

The Final Destination

2009-09-30T10:23:00.000+02:00

A történet:

Nick néhány haverjával egy autóversenyen lazít a hétvégén, amikor egy versenyautó óránként kétszáz kilométeres sebességgel a nézők közé csapódik. Elképesztő mészárlást végez: van, aki elég a robbanásban, van, aki darabokra szakad, egy lányt pedig egy elszabadult kerék fejez le. A pánikban menekülő közönségre rászakad a lelátó. Nick álmában. A srác felriad és ott ül a lelátón. A vízió idejében érkezett, még épp meg tudja győzni a látomásában szereplő barátait, hogy meneküljenek. A katasztrófa bekövetkezik, és csupán pár másodpercen múlik, hogy ők mégis megússzák a szörnyű véget. Ám a halál nem szereti a rögtönzést, és nem engedi, hogy kifogjanak rajta: a nyomukba ered, és egyenként gyilkolja meg őket.

Kritika, vélemény:

Emlékszem, amikor az első részt láttam, mekkora ötletnek tartottam és egész nagy hatással volt rám a film, aztán vártam a 2. részt, ami szinte teljesen ugyanazt adta, majd jött a 3. rész, amire már igazából a kutya se volt kíváncsi, mert tudtuk, hogy ugyanazt kapjuk megint, csak a körítés lesz más. És akkor itt van ez a 4. rész, ami megint teljesen ugyanazt adja, amit az első rész, de mégis próbál kicsit újabb ötleteket, talán néhol már realisztikusabb megoldásokat használni. Szóval szemernyi izgalommal vetettem magam a film elé, mondván ezen a hűvösebb őszi napon semmi jobb nincs a felhozatalban. Bevallom, nem tetszett a Nascar-os rész az elején, valahogy olyan mű volt az egész (bár ez talán kicsit az egész filmre is igaz) szitu. Az olyan dolgokon, mint, hogy az asztalra lerakott tárgyak megmozdulnak, csak azért, hogy a halál trükkje még tökéletesebben sikerüljön, már csak nevetni tudtam. Az viszont jó ötlet volt, hogy a nagy kivégzések nem mindig sikerültek elsőre a halálnak sem. Jó volt, hogy nem haltak meg a szereplők a halál első próbálkozására. Viszont túl sok volt a hihetetlen, irreális dolog.. még mindig. Talán ha ezekből kevesebb lenne, jobban átérezhetőbb lenne a film. Az pedig, hogy a film végére meg kell halnia minden szereplőnek és szinte 2 snittből befejezik a filmet, enyhén szólva is röhejes. Szóval akárcsak a Jégkorszak 3-nál, itt is azt kell mondjam, semmi szükség nem volt erre a filmre, az pedig, hogy 3D-ben is meg lehet nézni nem hiszem, hogy akkora tömegeket vonzana.

Értékelés:

Nem ajánlom, csak elvakult fanatikusoknak. Semmi újat nem nyújt a film, csak akkor nézd meg, ha tényleg nincs jobb film a moziban, vagy a DVD-k között.

1/10

Imdb: 5,2/10
Rendező: David R. Ellis
Szereplők: Bobby Campo, Shantel VanSanten, Nick Zano, Haley Webb, Krista Allen

Antichrist

2009-09-27T12:03:00.005+02:00

A történet:

Az Antichrist egy házaspárról (Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg) szól, akik gyermekük halála után elvonulnak egy erdei házba, ahol a terapeuta férj megpróbál segíteni feleségének a gyász feldolgozásában, ám a dolog mégsem úgy sül el, ahogy tervezték.

Kritika, vélemény:(Spoileres)

Megdöbbentő és sokkoló és persze nagyvonalúan művészinek nyilvánított film. Lars von Trier megint hozta a formáját. Értem én, hogy kell a szokásostól eltérő, az új megoldások, a teljesen elrugaszkodott kivitelezés és forgatókönyv, de azt gondolom ez túl ment bizonyos határokon. Na de lássuk miről is van itt szó. A film eleje egészen zseniálisan pár képben bemutatja az alapszitut, vagyis kufirc közben a gyerek kiesik az ablakon. Apuci, anyuci gyászol, anyuci magát hibáztatja. Apuci történetesen pont terapeuta, szóval remekül ért a sebzett lélek gyógyításához. Anyucit megint csak zseniális módon különféle agykontrollos módszerekkel próbálja gyógyítgatni. Anyuci enyhén szólva is szexmániás, de legalábbis csak ezzel tudja levezetni a feszültséget. Fél a természettől, az erdőtől. Apuci elviszi az erdei nyaralójukba (Éden), egyrészt, hogy szembenézhessen anyuci a félelmeivel, másrészt, hogy könnyebben túltegyék magukat a gyászon, kevesebb inger éri őket ott. Itt különféle feladatokat agyal ki anyucinak, hogy az legyőzze félelmeit. Ezek az agykontrollos terápiák zseniálisan lettek bemutatva, nagyon reálisan ábrázolják a gondolati szintet. Az, hogy anyuci fél a természettől, de ennek ellenére képes lefeküdni a fűbe és beleolvadni a környezetbe, vagy ahogy a házhoz látjuk közeledni, egész egyszerűen fantasztikus. Érezzük a lassú mozgásból és a képi világból, hogy ezt gondolatban teszi és érezzük minden egyes momentum súlyát. Ez a fajta megvalósítás egészen lenyűgözött.

Elképesztő ábrázolása a gondolatnak!

Szóval a film első fele egészen zseniális, mind a képi, mind a hangzásvilágát tekintve. És mindvégig valamiféle mély nyomást érzünk a mellkasunkon, várjuk, hogy a feszültség előtörjön, hogy valamiféle Antikrisztus megjelenjen és megzavarja ezt a különös, édeni idillt. De nem ez történik. Kiderül, hogy korábban anyuci járt itt a gyerekkel, a szakdolgozatát írta a 15-16. századi női megaláztatásokról és annyira sikerült belelovalnia magát az irományába, hogy szellemileg azonosult a dolgozat áldozataival, vagyis finoman megkattant. Ez a fajta azonosulás a női áldozatok lelkeivel úgy nyilvánul meg, mintha maga a sátán szállta volna meg, vagyis végtelenül gonosszá képes válni. Ez pedig leginkább az amúgy is erőszakos szexjelenetekben nyilvánult meg igazán. Egy alkalommal teljesen elborul az agya és hm.. szóval leamortizálja apucit. Persze egy idő után leesik neki, hogy valami nagy hülyeséget csinált és bűntudatból lenyisszantja a saját hm.. nemiszervét. Persze még előtte egy utolsót szexelnek apucival és ekkor láthatjuk, hogy anyuci valójában hagyta kiesni a gyereket az ablakon, mivel látta szex közben, hogy mire készül a gyerek, de mégsem tett semmit ellene. Végül apuci megfojtja anyucit és elégeti. A 3 állatnak semmi értelme nem volt, de mindenesetre eléggé félelmetes képeket mutattak róluk. A beszélő róka meg egészen vicces volt. Szóval eléggé nehéz lélegzetvételű a film, a hangok, a morajló "zene", a képi (gondolat) világ, a "félelmetes erdő", a potyogó makkok, mind igazán egyedivé és feszültséggel telivé varázsolják a filmet, ami önmagában még működhetne is. De a hibbant nő karaktere elmos minden addig kialakított pozitív benyomást, egyszerűen egy véres kaszabolós ámokfutásba hajlik át a történet, aminek tényleg semmi értelme és semmi szükség nem volt rá. Az ember egy szép izgalmas első rész után mégis képes úgy felkelni a film végén a székből, hogy már azt kívánja inkább a világra se jött volna ez a rendező, vagy önnön maga, mert egyszerűen szeretné kitörölni az emlékezetéből az elmúlt másfél órát, de tudja, hogy nem lehet. Azon meg, hogy sokan ezt tartják fennköltnek és művészinek, már csak nevetni bír.

Értékelés:

Újszerű, néhol egészen zseniális megoldásokat kínál a film, de csak az első fele, a második felében valami elképesztő borzalom következik, amire senki sem számíthat és amit mindenki szeretne elfelejteni. Az egyedüli kérdés pedig, ami a film végén felmerült bennem, hogy hogy képesek emberek ilyen förtelmes munkát kiadni a kezük közül. Két pont, mert az első felében tényleg nagyon tetszett néhány jelenet.

2/10

Imdb: 7/10
Rendező: Lars von Trier
Szereplők: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

District 9

2009-09-15T17:14:00.004+02:00

A történet:

Lassan már 28 éve, hogy az idegenek űrhajója Dél-Afrikába érkezett. Alig vártuk, hogy a földönkívüliek végre kapcsolatba lépjenek velünk, de a találkozást nem ilyennek képzeltük. A két faj között elmérgesedett a helyzet. Az állam és az MNU ideiglenes szállásokon látta vendégül őket, ami mára már emberek elöl elzárt terület, mely egy élhetetlen szeméttelepre hasonlít. Az idegenek lassan olyanokká váltak, mint az állatok. Már nem akarjuk, hogy itt legyenek. Miért nem mennek el? Miért nem arra fordítja az állam a pénzünket, hogy végre kitessékelje őket az űrbe? Polgárháború fenyeget. Az MNU át akarja telepíteni a tiltott zónában élő lényeket egy másik, városon kívüli területre. Ekkor elszabadul a pokol.

Az előzmények:

Neill Blomkamp megcsinálja a 6 perces rövidfilmjét Alive in Joburg címmel. Peter Jackson lát fantáziát a srácban, neki akarja adni a Halo film rendezését, ám a project befuccsol. Hogy azért ne legyen tétlen, megdobja egy kis zsével, hogy ugyan készítse már el az egész estés változatát a rövidfilmjének. Aztán nem is olyan rég kijöttek belőle a trailerek és áll leejt, látnom kell érzés megragad.

Igen, az ott Wikus! (3:20) :)

Kritika, vélemény:

Nagyon kíváncsian vártam erre a filmre. Engem is felcsigáztak a "Human not allowed" feliratú poszterekkel és táblákkal és mindaz, hogy az idegen kolónia a Földön telepedik le/meg. Titkon egy végre igazán jó és emlékezetes ufós filmben reménykedtem. Nos, számomra még egy jó ideig emlékezetes marad, az biztos. Szeretném leszögezni az elején, hogy senki ne várjon konkrét magyarázatokat pl. hogy miként értjük az idegeneket, vagy hogy miért néznek ki úgy, ahogy és hogy mi az a folyadék illetve, hogy mit akarnak tőlünk az ufók. Ez egy kitalált történet, mondhatnám, mese. Üres fejjel sodródni kell az eseményekkel és nem megállni minden mondat után, hogy de álljunk csak meg, mert ez nem lehetséges és mégis hogyan gondolták ezt. És ebben a sodródásban segítségünkre van a film, remekül kezdődik, amolyan dokumentumfilmes stílusban, bele a kamerába a kész tényeket. Hogy 28 éve itt vannak a földön kívüliek, úgy néznek ki, mint valami tengeri rákféle, többségük eléggé retardált és imádják a földi macskakaját. Szóval sok lenne a kérdés, de nem a válaszok felé terelődnek az események, sokkal inkább, egy pancser hivatali alkalmazott megpróbáltatásait láthatjuk. Ezzel a kezdetben ellenszenves lúzer alakkal "kell" később szimpatizálnunk, amikor megfertőződik idegen anyagtól és sajátjai ellen fordul, hogy segítsen az idegeneknek elhagyni a bolygónkat, amely egy börtön (koncentrációs tábor) lett számukra.

Szorítunk neked Wikus!

Ha belegondolunk ez egy gyönyörű dráma, ahogy kölcsönösen próbálnak egymásnak segíteni és persze a lezárás folytatást sejtet, de így is egy szép már-már megható filmet kapunk, amiben van egy kis akció és sírás is. És persze az egész fölött a szerelem áll, hogy újra együtt lehessen főhősünk kedvesével, az idegenek pedig az övéikkel. Tetszett a rengeteg kézi kamerás felvétel, nem kaptam hányingert (nem rángatták), mégis sokszor olyan érzést varázsoltak, mintha mi is ott állnánk. Az asztal mögül kamerába mondós elbeszélések pedig remek komolyságot és történelmi értéket adtak az eseményeknek. Aki másodszor is megnézi, csak akkor érti igazán, hogy miről beszélnek az elején az elbeszélők. A sok megválaszolatlan kérdés persze lehet sokaknak zavaró, nekem nem volt annyira, inkább olyan dolgok tűntek fel, hogy amikor a 9-es körzetben zajlott az akció, alig lehetett látni más idegeneket. Logikusan azt vártam volna, hogy majd az idegenek is összefognak és segítik egymást. Ja igen és a zene! Fenomenálisan eltalálták ez a zenei stílust alá, ami kicsit az Enigmára emlékeztetett, de mindenesetre nagyon bejött.

Értékelés:

Mindenképpen ajánlom megtekintésre. Nem ez lett az év alkotása, de hogy még sokáig fogunk róla beszélni az fix. Egy könnyed kis történet, ami a véresen komoly idegen-problémát egy kisember érzéseivel láttatja, aki csak sodródik az árral. De vajon eljön-e számára az újbóli boldogság? (Várom a folytatást!)

8/10

Imdb:8,6/10
Rendező: Neill Blomkamp
Szereplők: Sharlto Copley, Nathalie Boltt, Jason Cope, Sylvaine Strike

Szeptemberi filmelőzetesek

2009-09-08T19:02:00.009+02:00

Pretty Ugly People - 2009 Szeptember 18.

The Boys Are Back - 2009 Szeptember 25.

Lying - 2009 Szeptember 11.

Sorority Row - 2009 Szeptember 11.

9 - 2009 Szeptember 9.

Extract - 2009 Szeptember 4.

Inglourious Basterds / Becstelen Brigantik

2009-09-06T12:31:00.005+02:00

A történet:

Franciaország német megszállásának első évében Shosanna Dreyfus (Mélanie Laurent) családját a lány szeme láttára végzi ki Hans Landa (Christoph Waltz) náci ezredes. Shosannának éppen hogy sikerül megmenekülnie, és Párizsba szökik, ahol új személyiséget vesz fel: egy mozi tulajdonosa és üzemeltetője lesz. Európa egy másik részén eközben Aldo Raine (Brad Pitt) hadnagy egy csoport amerikai zsidó katonát verbuvál gyors, sokkoló megtorlóakciók végrehajtásához. A később "Brigantyk" néven elhíresülő osztag csatlakozik Bridget Von Hammersmark (Diane Kruger) német színésznőhöz és titkosügynökhöz egy akcióban, melynek célja a Harmadik birodalom vezetőinek kiiktatása. Hőseink sorsa egy mozi bejáratánál fut össze, ahol Shosanna a saját bosszútervét készül végrehajtani.

Kritika, vélemény:

Bevallom, nem láttam az eredeti filmet, de ahogy hallottam, olvastam nem sok köze van a két filmnek egymáshoz, Tarantino lényegesen változtatott az eredeti forgatókönyvön. Először is kíváncsian vártam ezt a náci gyilkolós filmet, ugyanakkor féltem, hogy túlságosan megcsúfolják a történelem eme alakjait, történéseit, amolyan amcsi módra. Hát talán mondhatom, hogy még az éppen belefér kategóriába esett Tarantino, amikor megírta ezt a sztorit. Sok szituáció tipikusan Tarantino-sra sikerült, pl. amikor leültek az asztalhoz a pincében és kb. fél óráig ott keverték a szót, de a befejezés is tipikusan 1-2 gyors vágás és el is varrta a szálakat. Ugyanakkor néha kissé túlzónak éreztem a náci gyilkolásos agyelszállást. Főleg a moziban, mikor a páholyból még lőtték őket, illetve a skalpolós jeleneteket.

King Kong! XD

Persze a remek odamondások és szállóigeszagú mondatok sem hiányozhattak. Ezek főképp Pittnek álltak nagyon jól és ő az aki kiemelkedően jól hozta a karakterét is. Rajta kívül a Landa-t alakító Waltz volt még zseniális. Szinte Columbo-hoz méltó ravaszsággal furmányolta ki, hogy mikor ki hazudik, illetve mikor és hol bűzlik valami. Persze a film befejezését illetően nem mehetünk el amellett, hogy egy újabb sor utalást kaptunk arra, hogy végül is a II. Világháború végét és a békét az amcsiknak köszönheti Európa. Nélkülük aligha sikerült volna ilyen hamar megdönteni Hitlert és bandáját. De a semleges néző nem emiatt szereti a filmet. Hanem azért, mert a "gonosz" náci katonákat megölik a "jó" amcsi katonák, zsoldosok és ebben társat kapnak néhány áruló német színésznő és volt katona személyében is. Úgy gondolom, csak üres fejjel lehet szórakozni és "élvezni" a filmet. Félre kell tenni minden nemű előítéletet és elfogultságot, akár a nácikkal, akár az amcsikkal szemben. A gyilkolások módszerét pedig mindenki gyomra szerint emésztheti meg, kinek jobban bejön, kinek kevésbé. Nekem kevésbé jött be ez a véres kaszabolós megoldás, de a fiatalabb tiniknek biztos pont emiatt tetszik majd. Érdekes, mert a Kill Bill mégis tetszett, annak valahogy volt egy varázsa, de itt nincs meg ugyanaz. Ami viszont nagy ötlet és igazán rávilágít a lényegre az a homlokba vésett horogkereszt. Ezzel ugyanis az illetőnek saját magának kell szembesülni élete végéig, hogy milyen eszmét képviselt, hogy minek a hatására ölt meg több száz, több ezer embert mikor még fiatalabb volt. És ezzel a tudattal kell élnie élete hátralevő napjait. És később, ha véget ér a háború, nem csak ő fogja tudni, mikor tükörbe néz, hogy miket tett, hanem mindenki, akivel csak találkozik az utcán. Ez az, amit nem lehet lemosni, eltüntetni.

Értékelés:

Valahol zseniálisat húzott megint Tarantino, valahol blama az egész. Van benne egy olyan határvonal, amitől megosztja a közönséget. Van aki szerint nagyon eltalálta, hogy mi kell a közönségnek, van aki szerint nagyon mellé fogott. Én valahol félúton vagyok, de talán picit a tetszett kategória felé billen a mérleg. Nem a sztori, vagy a gyilkolás miatt tetszett, hanem a figurák, a karakterek és azok megvalósítása, a színészek játéka tetszett inkább.

7/10

Imdb: 8,7/10
Rendező: Quentin Tarantino
Szereplők: Brad Pitt, Mélanie Laurent, Christoph Waltz, Eli Roth, Diane Kruger, Daniel Brühl, Til Schweiger

State of Play

2009-08-29T16:12:00.006+02:00

A történet:

A jóképű, hidegvérű kongresszusi képviselő, Stephen Collins (Ben Affleck) jelenti pártjának a jövőt: tiszteletreméltó jelölt, aki a védelmi kiadásokat felügyelő bizottság elnöke. Mindenki úgy véli, hogy az ifjú üstökös lesz pártja befutója a következő elnökválasztáson. Egészen addig, amíg az asszisztensét - aki nem mellékesen a szeretője is - brutálisan meg nem gyilkolják, és a mélyre eltemetett titkok egymás után kezdenek felbukkanni. Cal McCaffrey (Russell Crowe) dörzsölt washingtoni riporter, akinek abban a kétes szerencsében van része, hogy régi barátság fűzi mind a képviselőhöz, mind pedig Cameronhoz (Helen Mirren), a könyörtelen szerkesztőhöz, aki őt küldi kutakodni az ügyben. Amikor társával, Dellával (Rachel McAdams) megpróbálják felfedni a gyilkos kilétét, McCaffrey egy olyan eltussolási ügyre akad, amely alapjaiban rengetheti meg az ország hatalmi struktúráját. A játékmesterek és gazdag politikusok városában csak egyfajta igazságra lelhet: ha milliárdok forognak kockán, akkor senki tisztessége, szerelme vagy élete nincs biztonságban.

Kritika, vélemény:

Na végre, egy igazán izgalmas thriller. Talán nem is láttam ennyire jó krimit a Felejtés bére óta. Na és persze abban is Affleck játszott. Valahogy eleinte szokatlan volt ebben a szerepkörben, de azért van rá egy két jó példa, hogy tud ebben a műfajban is hozzátenni valamit. Igaz ezúttal nem övé az igazi főszerep, sokkal inkább Russell oldalán követjük az eseményeket, ami meg kell hagyni nem semmi kis oknyomozósdiba csap át. Fura volt ilyen hosszú hajjal az "öreg Gladiátor", de zseniálisan hozta a karakterét. Igazán nem is a szereplőkön volt a hangsúly, mert azok maguktól illettek a sztoriba, sokkal inkább a cselekmény lépésről-lépésre követése, nyomról-nyomra haladása volt az, ami odabilincselt és mindvégig izgalmassá tette a filmet. Persze ehhez az is kellett, hogy út közben ne vesszenek bele a történet fonalába, de ebben sem volt hiba, mindvégig jól követhető és érthető lett a cselekmény.

Pajti, ez nem vicc, ezek ki akarnak nyírni téged!

Talán az egyedüli furcsaság az volt, hogy a főszereplő riporterünk mennyire jó barátságban van mindenkivel és mindenkit kívül-belül remekül ismer. Holott, valójában kiteregeti mindenkiről a szennyest, igaz ebben az esetben ennél sokkal többről van szó. Tetszett az is, hogy a riporter egy régi Saab-val furikázik, nem volt feltupírozva a szerep, egy egyszerű hétköznapi figurát faragtak Russellből. Az akciójelenetek sem a robbanások nagyságáról szóltak, vagy a küzdősportról, hanem hétköznapi, feszültségekkel telire sikerültek és ez sokat lendített a film nívóján. (Pl. amikor a szállodában összefut Russell és a gyilkos, amely tök véletlen és ettől mind nekünk, mind Russellnek feláll a szőr a hátán és menekül.) Jah és az a szám mi, ami az elején szól a kocsiban? Szuper, kell!

Értékelés:

Csak ajánlani tudom, mert ebben a kategóriában nem nagyon látni ilyen színvonalas alkotást. Talán a Bourne trilógiát tudnám idevenni még, de igazából az sem fedi ezt a stílust. Nekem nagyon tetszett a film, remek a sztori és annak levezetése is érthető és izgalmas. Russell és Ben pedig igazán csak hozzáadnak a filmhez.

8/10

Imdb: 7,5/10
Rendező: Kevin Macdonald
Szereplők: Russell Crowe, Ben Affleck, Helen Mirren, Rachel McAdams, Robin Wright Penn, Jason Bateman, Michael Berresse

The Boat That Rocked / Rockhajó

2009-08-27T13:58:00.012+02:00

A történet:

1966-ban, a brit popzene fénykorában a BBC mindössze két órányi rock'n'rollt játszott hetente. Ám egy kalózrádió napi 24 órában nyomta a rockot és popot a tengerről. És 25 millió ember, Britannia lakosságának több mint a fele hallgatta a kalózokat naponta. A suliból frissen kicsapott Carlt az anyja elküldi nagybátyjához, Quentinhez, hogy az kicsit az életre nevelje. Csakhogy Quentin a főnöke a Rádió Rocknak, az Északi-tenger közepén állomásozó kalózadónak, melyet a rock DJ-k különc csapata népesít be. Vezetőjük a Báró, a hullámhosszok nagydarab, rámenős, amerikai istene, aki a zene megszállott szerelmese. Hűséges segédei az ironikus, intelligens és kegyetlenül vicces Dave; a szuperkedves Simon, aki az igaz szerelmet keresi; a rejtélyes, jóképű Éjfél Mark, aki nem a szavak embere; Korai Bob, a hajnali DJ, akinek a népzene és a drog a hobbija; Sötét Kevin, az emberiség legkisebb intelligenciájával bíró tagja; Óránként John, a hírolvasó és Angus "Félnóta" Nutsford, aki valószínűleg Britannia legidegesítőbb embere.

Az Északi-tengeren zajlik az élet. Simon megtalálja álmai asszonyát, Elenore-t, és feleségül veszi a hajón? ám az ara másnap lelép. Gavin visszatér amerikai drogturnéjáról a Britannia legjobb DJ-ét megillető trónra, ám ezzel összeütközésbe kerül a Báróval. Carl pedig rájön, hogy ki az igazi apja.
Eközben a kalózrádiók felkeltették Dormandy miniszter figyelmét, aki a törvényszegők vérét akarja, és minden politikai befolyását latba veti, hogy betiltsa a Rockhajót és züllött legénységét. Erre viszont kitör a vihar a tengeren. Az elszánt rajongók felkerekednek, hogy megmentsék hőseiket. Van, ami véget ér, de a rock'n'roll örök és elpusztíthatatlan.

Kritika, vélemény:

Nos, finoman szólva is még a film hatása alatt vagyok. Az Igazából Szerelem rendezője (Richard Curtis) megint maradandót alkotott. Elképesztő hangulata van az egész sztorinak. A szereplők egytől egyik remek választások, nemcsak a karakterekhez nagyon passzolnak, de a 60-as évekhez is nagyon illenek. Persze ehhez kellettek a remek, korabeli divatos ruhák is. És mégis, azt kell mondjam, hogy a szereplők és a ruhák is szinte csak mellékesek, mert a fő hangsúly a zenére esik, illetve arra az életérzésre, amit a kalózrádiók és a rockzene nyújtani tudott azokban az időkben. Azt a szabadságérzetet adja vissza minden akkor élt, illetve később született nézőnek is. A rockzene nyújtotta feeling egy egész nemzetre átragadt a rádiósok megfelelő tálalásának köszönhetően. Persze a néző mit sem érezne ebből, ha nem mutatnák folyton a rádiót hallgató átlagembereket, ahogy táncolnak, tombolnak, jól érzik magukat egy-egy klasszikusra.

Cool a koreográfia, mi?

Az óriási hangulat mellé kapunk zseniális színészeket, akiknek mind egytől-egyig remekül ki lett dolgozva a karaktere és most a teljesség igénye nélkül csak párat emelnék ki. Bill Nighy természetesen, aki szokás szerint zseniális, vagy Philip Seymour Hoffman, aki szinte első tisztként fogja össze a legénységet. Néhol kicsit hiányoltam a kemény politika jogi pofonjait, vagy lehetett volna esetleg több akció a tengeren, de utólag nézve, nem ez volt a lényeg. A lényeg a korabeli zenéken volt és az azzal járó forradalmi életérzésen. És ezt 100%-osan sikerült visszaadnia a filmnek. A film végét valóban kissé talán elnyújtották a Titanicos befejezéssel, de a csattanó szerintem itt is jól sült el és végül a néző mosollyal az arcán állhat fel a film végén. Sőt, ami ritkaság, hogy úgy érzi, na ezt még jó párszor meg kell néznem! És végül néhány soundtrack, amiket azóta is hallgatok: Elenore - The Turtles, All Day And All Of The Night - The Kinks, I'm Alive - The Hollies, The Wind Cries Mary - Jimi Hendrix.

Értékelés:

Az utóbbi idők legjobb vígjátéka, illetve feel-good filmje. Fantasztikus zenék, zseniális színészi játék és pazar hangulat. Ez a fajta természetes, ösztönös játék ritka a mai filmekben, talán az Ocean's Elevenben láttam hasonlót csak.

9/10

Imdb: 7,6/10
Rendező: Richard Curtis
Szereplők: Bill Nighy, Philip Seymour Hoffman, Nick Frost, Rhys Ifans, Kenneth Branagh, Tom Sturridge, Talulah Riley

Road of No Return

2009-08-26T12:24:00.004+02:00

A történet:

Legújabb megbízatása kapcsán Külföldi (Michael Blain-Rozgay), a hidegvérű bérgyilkos, válaszút elé kerül. A saját démonaival küzdő férfi ugyanis a feladat végrehajtása során megment egy árva kislányt a drogkereskedő banda karmai közül. Különös kapcsolat alakul ki kettejük között, melynek hatására a férfi átértékeli addigi életét. A megbízói azonban nem nézik mindezt jó szemmel. Bérgyilkosokat küldenek utána, a vadászból egyszerre üldözött vad lesz. A férfi kénytelen felvenni a harcot ellenük.

Kritika, vélemény:

Ez megint egy olyan film lett, ami lehet, hogy papírra leírva jól hangzott, de valahogy a vászonra nem sikerült visszaadni ugyanazt. Persze alapvetően David Carradine miatt voltam kíváncsi a filmre és ettől a vezérelvtől a gyatra trailer és a drogdíleres bandás sztori sem tudott elriasztani. Szóval arra gondoltam lehet, hogy utoljára látom filmen az öreg "harcost", az a minimum, hogy végignézem a filmet. Hát valóban eléggé szenvedős volt a végignézése. Azon már meg sem lepődtem, hogy Michael Madsen is ott lihegett kiskutyaként Carradine mellett. Azon viszont annál inkább, hogy ilyen gyatra sztorira is igent mondott ez a nevesebb színészpáros. Rozgay volt a legjobb az ismeretlen nevek közül, ő egész jól hozta a bérgyilkos karaktert, míg a többiek inkább voltak amatőr bohócok, mint szakmájuk legjobbjai.

R.I.P.

A kislány szerepében Carlie Westerman is egész jó lett volna, ha több érzelmet sikerül a kis arcára erőltetnie, főleg, amikor a Külföldi nyakába borul, de azt mondom még ő is egész jó volt. A végén meglepő volt és kissé váratlan is a csavar, hogy nem az tért vissza a kislányhoz, akit leginkább vártunk. De alapvetően nagyon színvonaltalan volt a film, értelmetlen sztorival és sokszor amatőr játékkal. Sajnos Carradine sem tudott érdemben emelni a szinten, túl kevés volt az, hogy az asztal mögött ül és elmondja a nagy parancsait, hogy ezeket ki kell nyírni, mert akkor nekünk annyi meg egy bambi.

Értékelés:

Azt kell mondjam, hogy nem ajánlom senkinek, még Carradine-fanoknak sem. Akkor már inkább sokadszor is egy kung-fu-s filmje, vagy a Kill Bill.

3/10

Imdb: 3,8/10
Rendező: Parviz Saghizadeh
Szereplők: Michael Blain-Rozgay, David Carradine, Michael Madsen, Carlie Westerman

Ice Age 3: Dawn of the Dinosaurs

2009-08-22T10:25:00.006+02:00

A történet:

A sztori röviden annyi, hogy a mindig morgós Manny és kedves párja "gyereket" várnak. Aminek hatására a csapat kezd kicsit megbomlani. Diego ismét úgy érzi, hogy neki már nincs hely a családban, visszavágyik a régi vadászmezőkre. Sid is rájön, hogy most már nem ő lesz a középpontban. Saját családot akar, és ezzel indítja el a bonyodalmak láncolatát. Mélyen a föld alatt talál három tojást, amiből kis T-Rex bébik kelnek ki. A család főleg akkor kerül nagy pácba, amikor a dínókat kereső anyuka is felbukkan, és a saját kölykei mellett, Sid-et is magával viszi. Ezzel sikerül a megmaradt társaságot összekovácsolni, és együtt indulnak el Sid megmentésére. Egy teljesen új világba csöppennek...

Kritika, vélemény:
Megmondom mi a bajom a filmmel. Hogy SEMMI szükség nem volt erre. Volt régen egy fantasztikus mesefilm, amit a felnőttek is élvezni tudtak a gyerekek mellett. Közösen nevettek a kétértelmű poénokon és az idétlen grimaszokon. Mostanra annyira elment a Jégkorszak érzés egy idétlen futószalagon érkező bábmesévé, hogy nem csak a maradék varázsát vesztette el, hanem azt a fajta tiszteletet is, hogy a néző beüljön rá moziba. Egyszerűen ötlettelen a sztori, kifulladt. A szereplők már unalmasak, karakterük kifacsart. Kevés az új szereplő, azok is erőltetettek. Akkor meg minek az egész? Azért, mert még mindig képes visszahozni valamicske profitot, mert a naív nézők és főleg a gyerkőcök elrángatják szüleiket erre a filmre is. A szülők pedig bedőlnek nekik, hátha színvonalas szórakoztatást kapnak a pénzükért. Remek lecke! Jó ideig nem mennek újabb mesefilmre, az fix.

Esek, akár a színvonal...

Szóval fölösleges, nincs már rá szükség, hogy tovább nyúzzuk szegény Motkány szenvedéseit, vagy Sid bohóságait, ha rájuk és a remek beszólásaikra vágyunk, akkor elővesszük az első részt DVD-n. A látvány továbbra is szép és látványos lett, de a sztori ötlettelen, kevés. A Motkány féle szerelmes szál pedig fölösleges és kidolgozatlan.

Értékelés:
Közepes, minden téren. Ugyanakkor teljességgel fölöslegesnek érzem már ezt a részt. Ha már egyszer ennyire erőltetik, akkor javaslom előtte nézzék meg az első részt, mert az még legalább szórakoztató volt.

5/10

Imdb: 7,3/10
Rendező: Carlos Saldanha, Mike Thurmeier
Szereplők: Sid - John Leguizamo, Diego - Denis Leary, Ellie - Queen Latifah, Manny - Ray Romano, Buck - Simon Pegg

Egy kis játék...

2009-08-20T02:03:00.025+02:00

Armida filmes kvíze adta az alapötletet, hogy én is meginvitáljalak titeket egy kis játékra. Alapvetően én egy kissé alaposabb felmérést szeretnék, ezért több a kategória és kéretik jól elgondolkozni egy-egy témánál. Szeretném, ha nem lenne olyan, aki beírt valami friss filmet és később rájött, hogy megbánta, amit első felindulásból leírt, mert közben eszébe jutott egy még jobb film. Én is több napig gondolkodtam, mire megszületett a lista.
Szóval van idő a válaszokra, lehet segítségül hívni a CD, DVD-gyűjteményt, imdb-t és más filmes oldalakat, meg persze az emlékeket. Szeretném, ha mindenki mélyen magába nézne és a rengeteg film közül, amiket látott, csak a leg-leg-eket emelné ki. Azaz 1 darab filmet. (max. 2-t) Ha lehet, egy filmet csak 1 kategóriához írjatok, e téren igyekeztem a műfajokat jól elválasztani. Őszintén kíváncsian várom, kinek mik a kedvencei egy-egy kategórián belül és ki milyen filmeket tart élvezetesnek, kevésbé élvezetesnek. A véleményemtől és mások véleményétől is próbálj elvonatkoztatni és azt a filmet írd, amelyik valóban a kategória győztes nálad.

Akkor csapjunk bele!

1. Sírva-röhögős

Talán a legkönnyebbnek vélt kérdés, de higgyétek el nem az! Annyi jó film van ebben a műfajban, hogy biztos mindenki mélyen válogat és bizony nehéz 1-2 filmre leszűkíteni a kört. Számomra mindig a humor fog eszembe jutni a Bud Spencer, Terence Hill párosról, különösen a Különben dühbe jövünk című alkotásról. Gyermekkorom meghatározó élményei az ő filmjeik. Akárhányszor látom, szakadok a röhögéstől, pedig már szinte kívülről tudom a szállóigéket. Megunhatatlan! (A sorban következő: a Nekem 8 lenne.)

2. Parázós-rettegős

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ebben a király nálam, a Kör (amcsi változat). Sosem fogom elfelejteni mekkora hatással volt rám ez a film. Eleinte nem értettem, mi köze van a halálhoz egy ilyen kesze-kusza fura videó felvételnek, aztán a végén, a tarkómon a szőr az égnek állt, mikor a csaj kimászott a TV-ből és mellé az a hátborzongató készülék-zúgás...brr...áhh. Örök mozis emlék! :) (A sorban következő: a Hatodik Érzék lenne.)

3. Sírós-drámázós

Ez egy férfiembernél nem szokott sláger-kategória lenni, nem ezeket a filmeket reklámozom én sem, de ha megkérdezik a véleményem velük kapcsolatban, haladéktalanul tanácsolom megtekintésre. Ebben verhetetlen nálam a Seven Pounds (Hét Élet). Egy viszonylag új film és mégis az a fajta segítőkészség, odaadás, amivel a szerelméért harcolt Will Smith, szóval az még engem is könnyre fakasztott, pedig az utóbbi időben ez nem volt jellemző. (A sorban következő: a Perfect World azaz a Tökéletes Világ lenne.)

4. Mesés-animációs

Ez is elég nehéz műfaj, rengeteg az ilyen alkotás és sok valóban jó is közülük, de engem igazán, a legjobban a Shrek fogott meg ebben a kategóriában. Annyira egyedi és újszerű kidolgozást hozott minden téren, hogy azt hiszem új szintre emelte a lécet a vetélytársai előtt. A groteszk humorról nem is beszélve. (A következő a sorban: a Mackótestvér lenne)

5. Kultszagú-világmegváltós

Ez az a kategória, ahol azt hiszem, mindenki tud mondani legalább egy olyan filmet, ami nagy hatással volt későbbi filmnézési szokásaira, vagy filmes megítélésére. Szóval, ami számomra a legnagyobb hatást érte el az a Mátrix trilógia. Ez volt az a film, ami után egész más színben láttam a világot és főként a filmeket. Egy egészen új megközelítést követve egy különleges élményt adtak a filmmel, felnyitva kicsit a néző szemét is, hogy nem biztos, hogy azok a végső határok, amiket mi annak gondoltunk eddig. Egy szóval: Free your mind! (A következő a sorban: a Ponyvaregény lenne.)

6. Romantikus-nyálas-ömlengős

Nem egyszerű. Alapvetően nem vagyok oda e kategória filmjeiért, de kivételesen ebben is akad egy-két jobb darab. Sokáig megvolt VHS kazin is és bizony sok mondatot abból is tudtam kívülről, mert annyira szépen hangzott Nicolas Cage szájából. Ez bizony nálam az Angyalok városa. Alapmű, minden embernek, aki tudja mit jelent szeretni és szeretve lenni. (A következő a sorban: az Atonement azaz a Vágy és vezeklés lenne.)

7. Zenés-táncos

Ez sem tartozik a kedvenc műfajaim közé, mégis a Tim Burton képi világával megáldott Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya egyszerűen magával ragadott. Azt hiszem, minden téren felsőfokban tudok csak nyilatkozni a filmről. Még a dalok szövegei is tetszettek, pedig ez nálam igen nagy szó! (A következő a sorban: a Mamma Mia lenne.)

8. Véres-kaszabolós

Azt hiszem, nem árulok el nagy meglepetést, ha ebben a kategóriában a Kill Bill filmeket említem elsőként. Magam sem gondoltam a filmet megelőző trailerek alapján, hogy végül ilyen komoly kis sztori kerekedik belőle. Tarantino mindig képes meglepni. (A következő a sorban: a Fűrész részek lenne.)

9. Kalandos-kincskeresős

Ezen is sokat agyaltam, mire beugrott, hogy a Karib-tenger kalózai-nál aligha láttam színvonalasabb kalandfilmet. Persze gyermekkoromból rávághatnám a Winnetou filmeket is, de ezek közel sem voltak olyan látványosak, mint a Depp-féle kalózos alkotások.

10. Fantasy-kitalálós

Ebben gondolom mindenki a Gyűrűk Ura és a Harry Potter filmeket várja tőlem is, mint mindenkitől, de mélyebben belegondolva, nekem jobban tetszett a Faun labirintusa és annak maszkjai. Nem véletlenül kapott érte Oscar-díjat. (A következő a sorban pedig a barátnőmmel közös kedvenc: Híd Terabithia földjére.)

11. Ufós-földönkívülis

Természetesen az X-aktákat kellene említenem, hiszen a sorozaton nőttem fel, de még talán annál is jobbra sikerült a Jelek, legalábbis, ami a hatást illeti. Hmm.. miért nem jut eszembe igazán jó ufós film? Na jó, ha már a hatásnál tartottam, akkor a Függetlenség napját feltétlen ide kell még írnom.

12. Pörgős-akciós

Azt gondolom, ezen nincs mit meglepődni, ez alapvetően a legutóbbi Batman film, a Dark Knight, ami vezeti a kategóriát nálam. Christian Bale és Heath Ledger párosa zseniális és sajnos megismételhetetlen produkciót hozott. (A következő a sorban nálam a Penge.)

13. Világvégés-katasztrófás

Talán ez sem okoz meglepetést, de nálam ezt a kategóriát a Legenda vagyok magasan vezeti. Nem csak hatalmas hatással volt rám a film hangulata, hanem annyira újszerűen hatott a kihalt, dzsungellá vált nagyváros képe, hogy csak ámultam és bámultam, ugyanakkor a sztoriban is akadt azért reláció. (A következő a sorban az Armageddon lenne.)

14. Kung-fus-verekedős

Ez megint az a kategória, ahol meg kell említenem, hogy nem szeretem az erőszakos filmeket. Sokszor túl gagyira sikerülnek ezek az alkotások azáltal, hogy látszik, hogy nagyon mű a verekedés, hogy egymáshoz sem érnek. Persze azért a jól megkoreografált harcjelenetek értékelendők. Kategória első a már-már alapmű, gyermekkorom egyik legkomolyabb filmje: a Sárkány közbelép. (A második: a Harcosok Klubja.)

15. Cowboyos-párbajos

Ez megint nehéz kérdés, elvégre annyi jó film van ebben a műfajban is, főleg régi westernekre gondolok. És igen, mi lehetne nálam az első, ha nem egy Eastwood film, bizony még 67-ből. Ez pedig A Jó a Rossz és a Csúf. (A második: a Desperado.)

16. Töris-háborús

Ez nálam megint csak az alapművek közé tartozik és semmi nem kérdőjelezheti meg az első helyét Az élet szép-nek. Azt gondolom, aki látta a filmet, az nem is akar vitába szállni a döntésemmel. (A második: A zongorista.)

Kíváncsian várom a ti listátokat! Remélem nektek is akkora élmény visszaemlékezni ezekre a LEGekre, mint nekem volt.

The Way of War

2009-08-18T16:27:00.005+02:00

A történet:

David Wolfe (Cuba Gooding Jr.) deszantosként szolgálja hazáját, ám egy nap egy nemzetközi összeesküvés nyomára bukkan, ami egyben az elnöki hivatal és közel keleti terroristák közötti kapcsolatot is leleplez. A dolog nehéz része azonban csak most jön: Az igazságot nyilvánosságra kell hozni, méghozzá úgy hogy közben az egész titkosszolgálat és a hadsereg rá vadászik...

Kritika, vélemény:

Egy újabb háborús Cuba Gooding Jr.-os, bosszúállós, bután nézős film. Hány ilyet láttunk már?! Ki tudja. És persze majdnem mind jobb volt ennél. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A film elején kezdtem felvillanyozódni, mikor megláttam a Lostból Christiant (John Terry), majd a Fringe-ből Broylest (Lance Reddick). Egészen hiányoznak már így a nyári pangásban, de már nincs sok hátra és kezdődik az újabb sorozat szezon. Szóval üdítő volt látni őket más szerepben is. Főleg John Terry kapott nagyobb szerepet kettejük közül. És persze ott volt Cuba Gooding is, mint főszereplő, de valahogy nem tudott semmi olyat nyújtani, amire emlékeznék vele kapcsolatban. Maga a sztori is eléggé kesze-kusza ezzel az összeesküvés dologgal.

Hm, mit is keresünk mi itt?

A leginkább kiemelendő dolognak a visszaemlékezések kidolgozását találtam. Nem volt egy nagy dolog, de remekül sikerült érzékeltetni, a két idősík közti átmenetet, illetve váltást. A befejezés szokásosan revans-vételes, ahogy annak lennie kell egy bosszúállós filmben, ámbár érdekes enyhe csavart tettek a végére, amellyel még a gyilkolás terhét is levették a főhős válláról. Nem tudom, de nekem valahogy kevés volt ez az egész, pedig alapvetően szeretem az összeesküvés elméleteket, de ezúttal valami hiányzott, vagy csak nem köt le eléggé ez a Közel-Keletes sztori.

Értékelés:

Kevés és ebben a témában már sokkal jobb filmeket is láttunk. Egyszer talán át lehet siklani fölötte, de ha elalszod a végét, akkor az nem lesz véletlen. Cuba G. is kiszakadhatna már ezekből a katona vagyok, bosszút kell állnom filmekből. Sokkal jobban állt neki az Ösztön-beli szerep. Kezd kicsit Segal sorsára jutni, sajna.

3/10

Imdb: 3,5/10
Rendező: John Carter
Szereplők: Cuba Gooding Jr., John Terry, Lance Reddick

Up

2009-08-12T10:35:00.003+02:00

A történet:

A Fel-t a Szörny Rt. alkotója, Peter Docter rendezi. A Fel annyiban biztosan eltér elődjeitől, hogy nem patkányok, robotok, bogarak vagy játékok, hanem "közönséges" emberek benne a főhősök. Persze cseppet sem átlagos figurákat láthatunk: Carl Fredricksen idős özvegyember, aki, hogy háza lebontását megakadályozza, rengeteg héliumlufit kötöz a tetőre, a házzal együtt a magasba emelkedik, és elrepül Dél-Amerikába, ahol megboldogult feleségével terveztek letelepedni. A kaland még izgalmasabbá válik, amikor kiderül, hogy Fredricksen úrnak potyautasa is van a ház felemelkedésekor a tornácon lebzselő kilencéves kisfiú, Russell személyében.

Kritika, vélemény:

Arra emlékszem, hogy ez a film is a trailerével fogott meg. Igaz, többnyire emberek a szereplők, de azok is olyan aranyosra vannak rajzolva hogy öröm nézni. A sztori talán új megközelítésben került a vászonra, de ez szerintem remekül sikerült. Elvégre kinek jutna eszébe, hogy lufikkal menekítse a házát, aztán abban/azzal repüljön át minden kalandon. És amikor eljutnak a dél-amerikai dzsungelbe, tiszta Jégkorszak feeling fogott el, ahogy ott mentek és közben dőltek a poénok. Persze megkapjuk megint az amcsi-okítást, hogy a gyermeki példaképek sokszor nem is biztos, hogy olyan jó emberek, mint amilyennek beállították őket, vagy mint ahogy gyermekfejjel tekintünk rájuk.

Tyűha, innen ugorj fejest a medencétekbe!

De nem is a gonosz és pénzsóvár kutyatulaj Charles Muntz legyőzésén van itt a hangsúly, hanem az egész életen át tartó szerelmen, boldogságon és együtt élésen. Szép volt az is ahogy ezeket a közös emlékeiket mutatták, bár talán kicsit inkább még erre fektettem volna a hangsúlyt, mintsem Kevinre, meg a sziklákon menekülésre. Mindenesetre a lufikkal való házmenekítés remek ötlet volt, az talán már kevésbé, hogy miért kellett végig magukkal cipelni, főleg, ha már előzőleg elérték a vízesést. Talán még pár poént elbírt volna, pl. ha maga Fredricksen úr se tudott volna róla, hogy felemelkedett a háza.

Értékelés:

Kisgyerekeknek is bátran ajánlható, szerintem ők is szeretni fogják. Az idősebbeknek is remek kikapcsolódást nyújt.A Pixartól elvárható minőséget megkapjuk, gyönyörű képekkel és szép, kedvelhető figurákkal. Valahogy nem éreztem annyira átütőnek, vagy csak sokat vártam tőle, de közepesnél nem tartom jobbnak. Vannak ennél jobb animációs filmek is.

5/10

Imdb: 8,8/10
Rendező:Peter Docter
Szereplők hangjai: Edward Asner - Fredricksen, Christopher Plummer - Muntz, Jordan Nagai - Russel

Easy Virtue

2009-08-11T09:33:00.009+02:00

A történet:

A Noel Coward azonos című színdarabja alapján készült kedves, romantikus vígjáték középpontjában egy amerikai fiatalasszony, Larita Huntington (Jessica Biel) és annak újdonsült anyósa (Kristin Scott Thomas) áll. Miután a szabadelvű és elvált Larita Dél-Franciaországban hirtelen felindulásból összeházasodik a gazdag angol ifjúval, John Whittaker-ker (Ben Barnes), mindketten Londonba utaznak a fiú szüleihez. Ám a konzervatív szülőknek, különösen az anyának: Mrs. Whittaker-nek nagyon nem tetszik menye zavaros múltja, és egyéb vágya sincs, mint rábírni fiát a válásra.

Kritika, vélemény:

Bevallom, már régóta vártam ezt a filmet, ugyanis nagyon kedvelem Colin Firth játékát és a filmek, amikben játszik igazán színvonalasak szoktak lenni. Néhány hónapja, mikor először láttam a film trailerét, kisebb lázban égtem, hogy láthassam végre ezt a filmet. Szerencsére nem okozott csalódást. Talán kezdeném a 1900-as évek elejét tükröző díszlettel, ruhákkal és sminkekkel. Alapvetően gyönyörű helyen játszódik a film, nem is tudom, hogy lehet a 21. században még ilyen szép és modernizációtól távol eső kastélyt találni. Azt a szabadság nyújtotta életérzést sugározta a film akkor is, amikor a szűk kis úton a 2 főszereplő berobog az automobiljával a rezidencia elé. Fenomenális! Valahogy magával rántja a nézőt, én is ott ülök az autóban, vagy ott nézem a kertből a napfelkeltét és közben magamba szívom a semmihez sem fogható tiszta friss hajnali levegőt. És akkor ezek az emberek olyan dolgokkal foglalkoznak, hogy mit keres az Egyesült Királyságban ez a laza erkölcsű, szeleburdi, szabályokat áthágó, nagyképű amerikai lány.

Már ezért a jelenetért megérte!

Hozzá kell tennem, Kristin Scott Thomas és Jessica Biel párharcát öröm volt nézni, egyikük Amerikát képviselte annak minden szabadságával, míg másikuk Anglia régimódiságát, kötöttségeit. Kettejük között helyezkedett el Colin Firth és Ben Barnes, ahol előző hajlik az új, a szabad elvek felé, míg utóbbi annyira vakon, gyermekien szerelmes, hogy semmit sem lát, csak a maga boldogságát. Szóval mindenkire ki vannak osztva szépen a karakterek és mindenki remekül azonosul is vele. Kicsit a csavart hiányoltam a film végéről, ehelyett azt a fajta lassan kibontakozó változást vezetik le, ami az egész filmen érezhető volt. A feloldhatatlan feszültségek, a szerelem gyermekiessége, a háziúr kiégettsége és elvágyódása, mind sejtetik a végső képet. De a fordulat hiányát kárpótolják a remek párbeszédek, a zseniális poénok, és persze az egész korhű környezet. Imádtam Kristin sminkjét azzal a mindig lángoló vörös ajkakkal. Ja igen, és R.I.P. szegény Poppy! :D

Értékelés:

Pazar korrajz az 1920-30-as Angliáról, remek karakterek, ellentétek, cselszövések, hatalmas párbeszédek. Azt hiszem sikerült meggyőzzelek, hogy ezt a filmet látnod kell, kellemes kikapcsolódás, színvonalas színészekkel és játékkal. Azért egy ilyen szép helyre ellátogatnék szívesen. És te?

7/10

Imdb: 6,7/10
Rendező: Stephan Elliott
Szereplők: Jessica Biel, Ben Barnes, Colin Firth, Kristin Scott Thomas, Kimberly Nixon

Orphan

2009-08-09T12:21:00.004+02:00

A történet:

Születendő gyermekük tragikus elvesztése hatalmas törést okozott Kate (Vera Farmiga) és John (Peter Sarsgaard) életében: nemcsak házasságuk került veszélynek, de az amúgy törékeny pszichéjű Kate-et éjszakánként rémálmok gyötrik, nappal pedig a múlt démonaival viaskodik. Hogy megpróbálják helyrehozni, ami elveszett, a pár úgy dönt, adoptál egy gyermeket. A helyi árvaházban találnak is egy kislányt, Esther-t (Isabelle Fuhrman), akit mindketten nagyon megkedvelnek. Húsvét közeledtével lány beköltözik hozzájuk új otthonában - annak ellenére, hogy néhány különös dolog történik. Kate kezd rájönni, hogy Esther nem az az angyali teremtés, akinek látszik, de az aggódó szavai süket fülekre találnak. Senki sem hallgat rá, csak amikor már túl késő...

Kritika, vélemény:

Nem kertelek sokat, egy újabb rakás szart kaptunk kedves amerikai barátainktól. Érdekes, hogy mennyire beszorult keretek között élnek a horror témában író és alkotó személyek ott L.A.-ben. Igazából maga az alapötlet sem akkora szám, de legalább van benne lehetőség. Kár, hogy nem sikerült többet kihozni belőle. Kezdjük az elején. Adva van egy ex-piás mama és egy félrelépett apa 2 gyerekkel, akiknek meghalt a 3. gyermekük. De kell mégis még egy gyerek, mert Orbán Viktor is megmondta, hogy 4 kell legalább. Szóval akkor örökbe fogadnak egy ördögfajzatot, mert az trendi.

Na ide azzal a muszáj dzsekivel!

És a kislány olyan ügyesen manipulálja a körülötte levőket, hogy eleinte öröm nézni, de kb. 80 perc után már rohadtul unalmas lesz. Ugyanis annyira idegesítően nem történik semmi és ami történik, azok is mind iszonyat és megannyi filmben láttuk már, hogy inkább csak azt vártam, hogy fejezik be a filmet. Sajnos ebben még inkább sikerült überelni az előző 80 perces altatást. Kapunk a nyakunkba még 80 perc szenvedést a befejezésben, amikor a kis ház felgyújtástól kezdve és a fél család lemészárlásán át elérkezünk a jeges vízben fejberúgásig. Szóval valahogy nagyon elszaladt a ló a készítőkkel, mert ami tortúrát túlél az a néhány szereplő, az komolyan mondom, lassan olimpiai szám lehetne. És akkor a végén egy enyhe fejberúgással elintézik az egészet. Csalódás és unalom! Abban reménykedtem, hogy ha már ennyire elkanyarodtak a manipulálás irányába, akkor talán lehetett volna egy sötétebb befejezést adni a dolognak azzal, hogy Esther túléli és folytatja dolgát, de persze amcsi film révén happy endet kapunk. Nem tudok konkrét pozitívumot kiemelni a filmből. Talán egyedül Max (Aryana Engineer) a süketnéma kislány aranyossága és ártatlansága volt a legmeghatóbb.A rengeteg klisé és ez a folytonos manipulálás és kavarás inkább idegessé tett, mintsem hogy féltem volna. Már a film felénél azt vártam, hogy legyen már vége ennek az ökörségnek, mert annyira valószínűtlenül bejött minden a kislánynak, hogy értékelhetetlenné vált így a film. Jah megvan: az UV-s filc, az tetszett. De abból is azok a freskók a falon mik voltak már??

Értékelés:

Ha nagyon nyersen akarok fogalmazni, akkor értékelhetetlen szar! De legpozitívabb értelmezésben is maximum az Unborn szintjét üti meg a film. Nem ajánlom senkinek! Nem tudom mit mondhatnék, hogy miért nézd meg, semmi újat nem hoz, csak amit már eddig is láttál arról nem is beszélve, hogy már a film felétől unatkoztam és a stáblistát vártam.

3/10

Imdb: 7,2/10
Rendező: Jaume Collet-Serra
Szereplők: Vera Farmiga, Peter Sarsgaard, Isabelle Fuhrman

The Soloist

2009-08-06T15:49:00.004+02:00

A történet:

Steve Lopez (Robert Downey Jr.), az L.A. Times újságírója egy nap megismerkedik a hajléktalan Nathaniel-el (Jamie Foxx), egy egykori zenei őstehetséggel, aki nem mellesleg skizofréniás tünetekkel küszködik. Az újságíró elkezd cikkeket írni róla, és elhatározza, hogy mindenáron segít neki visszakerülni a normális életbe.

Kritika, vélemény:

Ez tipikusan amerikai történet. Már az első percekben az jutott eszembe, hogy ilyen nálunk sosem fordulhatna elő, míg az amcsiknál szinte tényleg majdnem minden megtörténhet. Kár ez a groteszk kép, hogy ha itthon egy hajléktalannak próbálnék meg segíteni, vagy elmenekülne előlem, vagy első adandó alkalommal ellopná a tárcám, vagy a kocsim. Szóval ilyen háttérérzésekkel azért nem lehetett maximálisan átszellemülni. Ettől megpróbáltam függetleníteni magam és hamar rájöttem ez egy gyönyörű film. Mert lényegében az újságíró vagyunk mi a néző, élvezzük, ahogy a hajléktalan az orrunk előtt élvezi, ahogy hegedül. Tudom, ez kissé irónikusan hangzik, de nincs így.

Ott, azt a repülőgépet te vezeted?

Ez egy szép film lett a segíteni akarásról, a barátságról, a tehetetlenségről. Csak talán kicsit hiányzik a happy end a végéről. De egy skizofréniáson sajnos nem lehet segíteni puszta jóakarattal. Érdekes volt látni a hajléktalan közösséget, azt a fajta városrészt, mint egy gyűjtőtáborban, úgy sínylődnek ott az emberek. A zene és a hangszeres részek fülbemászóak, még a Beethoven is. A két színész is jól alakította a karaktereiket. Talán csak a múltat felidéző részekkel volt kisebb gond és a befejezéssel. Valami megoldást várt volna az ember, ehelyett majdhogynem úgy lett vége, hogy megszakad a kapcsolat közöttük. És persze a végén a zene újra egymás mellé ülteti az embereket. Csodálatos!

Értékelés:

Egy igazi dráma, amiben kiemelt szerepet kap a zene és a zene hatása a lélekre. Egy jobb sorsra érdemelt lélek kálváriáit ismerhettük meg, akin sajnos sem a barát, sem a zene nem tud segíteni, maximum elviselhetőbbé teszi a hétköznapokat. Kicsit talán többet is ki lehetett volna hozni ebből.

5/10

Imdb: 7,1/10
Rendező: Joe Wright
Szereplők: Robert Downey Jr., Jamie Foxx

Harry Potter and The Half-Blood Prince

2009-08-05T13:30:00.007+02:00

A történet:

Harry Potter (Daniel Radcliffe) hatodik évét a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Iskolában egy rejtélyes könyv határozza meg, aminek tulajdonosa egy bizonyos "félvér herceg". Miközben Harry próbál rájönni a tulajdonos kilétére, Dumbledore (Michael Gambon) professzor segítségével Voldemort múltjáról is újabb információkkal gazdagodik...

Kritika, vélemény:

Leszögezném itt az elején, hogy nem vagyok Potter-fan. Eddig láttam talán 2 részt egészben és azok is csak azért tartottak a TV előtt, mert egészen szép és élvezetes mesének láttam, amit látok. Nem nagyon vagyok tisztában a nevekkel és a hoppanálás és más csudi-szupi szakszavak jelentésével (ki tudja, talán egy Potter-fan sem képes mindegyik jelentését megjegyezni) sem, pusztán azért érdekelt ez a film, mert azt gondoltam, láthatok egy szép és izgalmas fantasy mesefilmet. Azt hiszem, ezt a minimális elvárást joggal támaszthattam a film előtt. Aztán lement a film és szomorúan konstatáltam, hogy ez nagyon kevés lett minden téren. Rendben van az, hogy mind a 6-7 rész nem lehet olyan látványos és izgalmas, de ebben konkrétan semmi nem történt. 5 percben össze lehetne foglalni a nyers cselekményt. És sajnos ebből a látványos jelenetek sem mentik ki a filmet. Valahogy olyan fantáziátlanra sikerült a megvalósítás. A zene is a jól bevált régi dallam, semmi újdonság. Az emberben akaratlanul is az a gondolat motoszkál a film után a moziból kifelé a kocsihoz menet, hogy basszus, de át lettem verve. És ezúttal még az sem vigasztal, hogy rajtam kívül még millióan (pláne az echte rajongók).

Látjátok? Tényleg ezt írta volna J.K. Rowling?

Kicsit a szereplőkre térnék még ki. A gyerek színészeket azt hiszem összefoglalhatom egy kalapba, még mindig nagyon kevés a játékuk, érzelem nélküli arcokkal mondják a betanult szöveget, borzalmas. Vicces a "pojáca" Harry átalakult feje, aki a pattanásos tiniből serdülőkorú fiatal lett, de még mindig komolytalan fizimiskával. Viszont ami nagyon pozitív volt számomra, az Helena Bonham Carter kisasszony feltűnése és játéka. Szinte mindenkit lemosott megjelenésével és rutinos játékával. (Megjegyzem: mostanában minden ilyen boszorkány-szerű szerepben ő pompázik a vásznon.) Rajta kívül még Alan Rickman hozta az elvárható szintet, rajtuk meglátszott a rutin és a megannyi film. A többiek semmi maradandót nem nyújtottak. Szóval azt rebesgetik, hogy a befejező hetedik részt két filmmel kell majd bemutatni a közönségnek, mert csak akkor lesz minden érthető és világos. Hát kérem! Nem kellett volna ilyen silány 6. részt készíteni. Vagy ennyire pofátlanok ott az amcsiknál? Csak a bevétel és a pénz a lényeg? Ezért kell 2 film? Kérdés, hogy egy-egy ilyen gyengébb rész után hány Potter-fan-t veszít a sorozat. Ugyanis csak halkan mondom, de a kezdeti lelkes Potter-fanok is felnőttek ám idő közben és sokuk ráunt erre az egész cirkuszra és már egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi lesz legközelebb.

Értékelés:

2009-07-01T10:39:00.009+02:00

Spread - 2009 augusztus 14.

The Informant - 2009 szeptember

Cold Souls - 2009 augusztus 7.

The Girl From Monaco - 2009 július 3.

Surrogates - 2009 szeptember 25.

Last Ride - 2009 július 2.

The Hangover

2009-06-29T11:00:00.005+02:00

A történet:

Házasodni többször is lehet, de legénybúcsú csak egyszer van az ember életében: ezért szokták boldog vőlegények és még boldogabb haverjaik alaposan elbúcsúztatni a legényéletet. Ebben a Las Vegas minden kocsmájában, bárjában és egyéb mulatóhelyén játszódó vígjátékban annyira jó munkát végeztek a cimborák, hogy másnap reggel kénytelenek rádöbbenni: valahol út közben elveszítették az ifjú férjjelöltet. Kétségbeesett nyomozásba kezdenek. Szerencsére, az előző napi dorbézolásról maradt néhány nyom: egy tigris a fürdőszobában, egy csecsemő a cipősfiókban és Mike Tyson a nappaliban. Ezek és homályos emlékeik segítségével igyekeznek bejárni előző éjszakájuk minden állomását: mire kezdődik az esküvő, elő kell keríteniük a köddé vált vőlegényt!

Kritika, vélemény:

Azt hiszem mindannyian voltunk már ilyen, vagy ehhez hasonló állapotban, mint a főszereplők, vagyis másnaposak. És azt is tudjuk, hogy ilyenkor valahogy a feje tetejére áll a világ és semmi sem a megszokott kerékvágás szerint történik. Erre alapozott a Jon Lucas és Scott Moore írópáros, illetve Todd Phillips rendező. A hétköznapi karakterekbe remekül beleélheti magát az egyszeri néző és a karakterekkel együtt próbálja kitalálni, hogy vajon hogyan telt az előző bulizós este. Ami még segített talán a beleélésben, hogy nem voltak annyira kifordított poénok, (talán csak a kis kínai) elvégre az még simán belefér, hogy egyikünk eltűnik, vagy hogy egy tigris és egy csirke van a nappalinkban. A poénok, amiket a szereplők szájába adtak nagyon ültek. Nem mentek el a pisis-kakis gagyis irányba, sokkal inkább életszerű beszólások és helyzetek jöttek egymás után. Az elején kicsit megijedtem, hogy majd végig a kisbabával fognak szenvedni (mert ezt már láttuk néhány filmben), de szerencsére elég hamar lepasszolták.

Mi volt előbb? A tyúk vagy a pia?

A színészek is jól hozták az eltérő karaktereket, akárcsak egy haveri társaságban, itt is 4 tök eltérő embert kaptunk. A zene amellett, hogy minden szituációhoz remekül passzolt, igazán fülbemászó is volt, ez tehát megint csak jó pont. És mint vígjáték, hozta minden elvárható szempontjával a majdhogynem legjobbat a film. Idén eddig talán csak a Choke volt jobb e téren. A befejezés szokás szerint happy end, bár mintha 1 napot késtek volna az időben, de ezt lehet csak én éreztem így. Jah és remek volt a betűk alatt bemutatott bulifotók vetítése. Olyan igazivá, valóssá tették a bulit magát, amit a film elején szépen átugrottunk.

Értékelés:

Sok kritikát elolvastam a filmmel kapcsolatban és majdnem mindenki 9 pont körüli értékelést adott és kisebb "agyeldobást" a filmtől. Nos számomra nem volt ennyire "nagy" szám a film. Persze nem rossz, de valahogy nem tudott ennyire megérinteni ez a filmszakadásig ivás dolog. Persze a poénok nagy része vicces volt és hétköznapi életből vett, de mégis, ha az egész képet nézem, akkor azt kell mondjam, hogy láttam már ennél jobbat is, igényesebbet. Esküvő előtt álló csajoknak semmiképp sem ajánlom a filmet! :)

7/10

Imdb: 8,3/10
Rendező: Todd Phillips
Szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Heather Graham, Ken Jeong

The Last House On The Left

2009-06-24T17:31:00.006+02:00

A történet:

Aznap este, hogy megérkeznek az elhagyatott helyen fekvő tóparti házba, Marit (Sara Paxton) és barátait elrabolja egy szökött rab és a bandája. Az ezt követő borzalmak után a rémült és sorsára hagyott Mari egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez, Johnhoz (Tony Goldwyn) és Emmához (Monica Potter). Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne. Amikor a családja értesül a tragédiáról, gondoskodnak arról, hogy megbánják a napot, amikor betértek balra az utolsó házba.

Kritika, vélemény:

Egy újabb thriller feldolgozás (remake), és azt kell hogy mondjam, ezúttal a kellemesebb, jobban sikerült fajtából. Szerintem nem sok olyan remaket tudtok mondani, ami jobb lett, mint az eredeti volt. Itt viszont határozottan erről van szó. Igaz, hogy a történet és a klisék már nem sok nézőnek jelentenek újdonságot, mégis kellően izgalmas a film. Emellett fenntartja a feszültséget azzal, hogy a túszejtés után nem csak a kaszabolás megy és a vérfürdő. Valahol a Funny Games kiszámíthatatlan srácai jutottak eszembe néhány percig. Egyébként, nem tudtam azonosulni, illetve sajnálni a főhős kislányt, mert az idegenektől nem fogadunk el semmilyen cukrot (füves cigit), stb. tipikus esete áll fenn ebben a helyzetben.

Itt lesz a házibuli?

A környezet szokás szerint gyönyörű, az erdő közepén ott a káprázatos nyaraló a tó partján érintetlenül, csak arra várva, hogy tulajdonosai vére borítsa falait. Emellé társul a remek zene és hangeffektek, amik sokat dobnak a hangulaton. A színészek is hozták a szerephez elvárható teljesítményt, talán csak Spencer Treat Clark-t emelném ki. Az ő játéka és kamerába nézése önmagában hátborzongató. A Gladiátor és a Sebezhetetlen gyermek szerepei után itt már egy komoly fiatalembert alakít, akire elég ránézni és az ember nem tudja elképzelni róla, hogy gonosz legyen. Az ő életben maradtatása számomra mondjuk kicsit váratlan volt, mint ahogy a főszereplő, Mari elcsónakáztatása is, főleg, hogy az eredeti verzióban meghalt. A befejezésről annyit, hogy hasonló helyzetben sokan valami hasonlót képzelnek el a saját bosszújuknak, de csak kevesen lennének igazából szembeszállni és kiiktatni a támadókat. Amúgy a mikrós jelenet kissé erőltetett és morbid zárása a filmnek, ugyanakkor vicces is valahol.

Értékelés:

Meglepően kellemes és izgalmas thriller lett ez a remake. Ugyan tele van a megszokott klisékkel és a szokásos happy enddel, de mégis vannak benne feszültséggel teli jelenetek és izgalom, ami nagy szó egy kb. 35 éves remake-től. Idén ebben a kategóriában ez volt eddig az egyik legjobb, amit láttam.

7/10

Imdb: 6,9/10
Rendező: Dennis Iliadis
Szereplők: Sara Paxton, Tony Goldwyn, Monica Potter, Spencer Treat Clark, Garret Dillahunt, Michael Bowen, Joshua Cox, Riki Lindhome, Aaron Paul

Angels & Demons

2009-06-22T18:53:00.004+02:00

A történet:

A professzorok sem élnek mind nyugodt életet. Robert Langdon (Tom Hanks) ugyan könyvek között érzi a legjobban magát, különleges tudományára azonban az egyetemeken kívül is szükség van. Régi kódexek tanulmányozása közben merül fel benne a gyanú, hogy új életre kelt egy középkori, titkos testvériség. Az illuminátusok a történelem leghatalmasabb földalatti szervezete volt - aki viszont kapcsolatba kerül vele, esetleg a titkait próbálja kifürkészni, az életével játszik. De Langdon kutakodásai során egy másik, talán még hatalmasabb ellenséggel is kénytelen szembe nézni: a társaság ősi ellenségével, a katolikus egyházzal. Az illuminátusok pokolgépe már élesítve van, ezért a professzor kénytelen Rómába repülni, hogy megkeresse. Egy rejtélyes olasz nő (Ayelet Zurer) és több száz éves szimbólumok segítségével száguld a bomba nyomában. Lepecsételt kripták, sötét katakombák, elhagyott katedrálisok és a világ legjobban őrzött páncélszekrénye sem állíthatja meg.

Kritika, vélemény:

Hát igen. Da Vinci kód 2. Mondják sokan, akik látták a filmet. Kétség kívül itt is a Vatikánban nyomozunk régi titkok és társaságok után, de ebben a részben, mintha nem annyira a nyomok felkutatására és azok rejtettségére lenne kihegyezve a dolog. Sokkal inkább az egyház a tudomány kapcsolatán illetve a kettő egyensúlyának megtartásán van a hangsúly. És ami még feltűnően szembeötlő volt, hogy ezúttal a vatikáni egyház a nagy jó megtestesítője és a csúnya bácsik azok, akik az Illuminátusok társasága mögé bújva próbálnak egy böszme terrortámadást véghezvinni. Ewan McGregor szerepe és játéka számomra eleinte fura volt, de a film végére felértékelődött és szerintem jobbat játszott mindenki másnál. Igaz a film végén eléggé várható volt a fordulat és már mikor elsőre láttam a jelenetet is megfordult a fejemben a csavar, szóval nem ütött akkorát, de összességében nem volt rossz.

Ugye-ugye, a tudomány (videorögzítő) nélkül hol lenne a pápaság!

Valami ilyesmire számítottam, talán több nyomkeresgéléssel, igaz arra ott a Nemzet Aranya. Viszont a robbanások és a tömegjelenetek is meglepően ütöttek. Főleg a szökőkutas jelenet jött most nagyon vissza, azt remekül vették fel, főleg, hogy a zseniális Langdon prof is képes volt elcsúszni és neki sem sikerült elsőre a mentőakció. A sztori nagyon ötletes és aktuális a részecskegyorsítással és az "Isteni anyaggal". Igazából persze a magyarázat, amit mögé tettek, az vitte el a nézőt, más környezetben valószínűleg nevettem volna ezen a megfogalmazáson, de itt jó volt. A tudományos világ és az egyház egymással párhuzamosan haladó ágazatok, amelyek közül egyik sem előzheti meg sokkal a másikat. Erre is remek volt a villámos metafora. Ja és a zene ismét fenomenális lett, várjuk az OST-t. Nekem tetszett ez a film, bár nem is vártam mást, mint a Da Vinci kód-nál. Kellemes kikapcsolódás, nem túl bonyolult történelmi háttérrel, sokkal inkább napjaink kérdéseire helyezve a hangsúlyt.

Értékelés:

Igazi kalandfilm napjaink Rómájából, ahol a pápaválasztás is aktuálisnak nevezhető (még) és a részecskegyorsítás is. Tudomány és hit kapcsolódik egymáshoz, egyik sem elhanyagolható. Langdon professzor persze ismét megmenti a vatikáni egyházat.

7/10

Imdb: 6,9/10
Rendező: Ron Howard
Szereplők: Tom Hanks, Ewan McGregor, Ayelet Zurer, Stellan Skarsgard, Armin Mueller-Stahl

Street Fighter: The Legend of Chun-Li

2009-06-22T18:45:00.002+02:00

A történet:

A történet ott kezdődik, hogy a zongoristának készülő Chun-Li (Kristin Kreuk) apját egyik éjjel elrabolja Bison (Neal McDonough) a titokzatos „Shadaloo Tong” egyik vezetője. 17 év telik el, Chun-Li-ből ismert zongorista válik, ugyanakkor feltett szándéka még ennyi idő után is, hogy megtalálja apját, és bosszút álljon Bison-on. Chun-Li kapcsolatba kerül a titokzatos Gen-nel (Robin Shou) és a Háló Rendjével, akiktől megtudja, hogy Bison átvette a teljes Shadaloo Tong irányítását, és most Bangkok szegény negyedeinek lebontását tervezi. Chun-Li apja még gyerekkorában megtanította a harcművészetekre, így felkerekedik, hogy leszámoljon Bison-nal. Szintén Bangkok-ba érkezik az Interból ügynök Charlie Nash (Chris Klein), aki a helyi rendőrség egyik nyomozójával, Maya Sunee-val (Moon Bloodgood) szintén Bison letartóztatását tervezi. Bison hatalma viszont nagyobb, mint azt bárki is el tudná képzelni, ráadásul tudomására jut, hogy Chun-Li a városban tartózkodik. Az összecsapás elkerülhetetlen…

Kritika, vélemény:

15 év után újra elővették a jó öreg számítógépes játékot filmként. 94-ben már Van Damme-val bukott egyszer a film, és sajnos ezúttal sem sikerült nagyobbat dobbantani. Igazából nem is lehet nagyon másra számítani, mint verekedős akciófilmre és azt valamilyen szinten meg is kapjuk. Úgy értem az összecsapások remekül vannak megkoreografálva, a robbanások és az akciójelenetek szépen kidolgozottak, csak a sztori és annak levezetése eléggé bárgyúcska lett. Nem is a bosszú dolog az ami sántít, hanem ahogy kicsinálja az ellenfeleit, az a könnyedség a furcsa. (Mintha ultra-easy szinten játszanánk a játékkal.) És emellé még társul a két rendőr szereplő, akik csak egymással vannak elfoglalva, de a rosszfiút érdekes módon egy füles révén mindig utólérik.

Megtanítalak a Kame-hamehára, jó?

Kristin Kreuk kisasszonynál szerintem lehetett volna rátermettebb szereplőt is találni. 7 év Smallville szereplés máris akcióhőssé tette? Aki jól hozta a karaktert, az az örök gonosz: Neal McDonough. Rajta kívül pedig Robin Shou szereplése volt örömteli. Ugye tudjátok kiről beszélek? Bizony, ő volt anno a Mortal Kombat-ban Liu Kang. Most így felidézve azt a filmet, azért annak sokkal nagyobb hatása volt a nézőre, mint ennek. Pedig ugyanaz a kategória. Szóval még mindig nem az igazi ez a Street Fighter film. Talán a sztorin kellene valamit változtatni, vagy annak levezetésén, mert ez most sem sikerült. Túl egyszerű az egész és túl kiszámítható ez már a 21. században. Néhány kung-fu jelenettől meg nem fogom hasravágni magam, főleg a Mátrix és a Jet Li filmek után.

Értékelés:

Ha nincs épp jobb film a moziban, csak akkor ülj be rá. Igazából nem éri meg a mozijegyet. Persze, aki keni-vágja a sztorit és a témát, annak biztos kötelező, de ez azt gondolom elenyésző számot tesz ki.

4/10

Imdb: 4,1/10
Rendező: Andrzej Bartkowiak
Szereplők: Kristin Kreuk, Chris Klein, Neal McDonough, Robin Shou, Moon Bloodgood

[Rec]

2009-06-18T18:14:00.003+02:00

A történet:

Egy riporternő (Manuela Velasco) és operatőre (Pablo Rosso) egy csapat tűzoltót követnek az éjszakában, hogy műsort készítsenek a tűzoltók mindennapjairól. Műsoruk lényege a napjainkban oly népszerű "real-world" szerű tudósítás. Egyik kiszállásuk azonban rémálommá válik: egy idős nő megharapja az egyiküket, és mikor a rendőrség karanténba zárja az épületet, annak lakóival együtt csapdába kerülnek. Mindeközben egy rejtélyes fertőzés áldozatai ritkítják az épületben rekedteket.

Kritika, vélemény:

Szóval: két év lemaradással értesültem néhány weboldalon, hogy anno 2007-ben mekkora jó horrorfilm volt ez a Rec! Na mondom, akkor itt az ideje megnézni a DVD-t. Kissé félve nyomtam le a Play gombot, emlékezve a Blair Witch és a Cloverfield félelmetes blamáira. Elkezdődik az etetés, amikor mindenki epekedve várja az első fél órában, hogy végre történjen már valami, vagy szólaljon meg a riasztó a tűzoltóállomáson. Eddig tehát szokványos riportfilm és dögunalom. Majd, mikor kiérünk a helyszínre végre kezd bizseregni valami, vagyis elkezdődik a rejtély felgöngyölítése, hogy mi is történhetett abban a lakásban, illetve később, hogy miért kattant be a nagyi és miért kezd mindenki félig emberevő lenni. Sajnos a megoldást elég hamar ellövik és a kutyával elég egyszerűen elintézik, innentől a további érdeklődés jelentősen lecsökkent részemről. A kislány szeme valóban jó trükk volt, de többet is kihozhattak volna belőle.

Ne a mellemre világíts te hülye, hanem a zombira a sarokban!

A színészi játék finoman szólva is pocsék volt, ami az adott helyzetbe totál nem illő mondatoktól kezdődött és a szem lesütésekig terjedt ki. Azt már nem is tudom, megemlítsem-e, hogy a rendező nem árulta el a színészeknek a teljes forgatókönyvet (csak az operatőrnek), törekedve így a hitelesebb játékra és érzelemkitörésekre (lásd: lépcsőházas hullazuhanás). Érdekes felfogás, utoljára ilyet a Joey című sorozatban láttam. Ugye nem kell mondanom, hogy ott miért volt szükség erre? Szóval ennyit a színészekbe fektetett bizalomból és értelmi szintjükről, képességeikről. A paráztatós részek is nagyon kiszámíthatóak voltak, értsd.: ha tudom, hogy fertőzött a kislány, nem hajolok a képébe, hogy pofán harapjon! A padlásos kisfiú pedig már 1000 éves megoldás, csak az újszülötteknek volt parás, aki legalább az egyik Átok filmet látta, annak már ez smafu. A befejezés viszont legalább jó volt, (már csak azért is mert drukkoltam, hogy öljék meg az idegesítő csajszit is) kevésbé volt kiszámítható, mint a többi hasonló jelenet. Azért szépen próbálkoztak. Úgy értem elhagyták a filmzenét, igyekeztek mindent nagyon realisztikusan ábrázolni, de valahogy túl erőltetett lett és túl sok a butaság és előre látható rész. A karantént jelentő lefóliázás meg inkább vicces volt, mint hatásfokozó. Talán egyedül a fényelemekkel való játékot tudnám kiemelni, a sötét és a világos(abb) közti játék zseniális lett.

Értékelés:

Hát nem hittem volna anno a Kör után, hogy messze utána nem lesz még egy olyan jó alkotás, mint az volt, de sajnos így van. Talán a Dead Silence volt még kellően hatásos. Megnézve ezt a filmet és az Imdb-s értékelést és a netes ömlengéseket a filmről, számomra óriási meglepetés, hogy egy ilyen gyenge filmen mi tetszett az embereknek? Mert ez a vámpíros dolog nem újdonság, az ijesztgetős jelenetekben semmi ijesztő nem volt. Szóval nem értem. Értékelem a kézi kamerás beállításokat, bár itt is volt pár erőltetett (hogy direkt látjuk Ángela válla fölött a hátteret, stb.) és maga a rejtély is jó lett volna, ha nem intézik el ilyen egyszerűen. Szóval ez gyenge 4-es és újabb "kézi kamerás csalódás", de az utóbbi ilyen filmek közül még mindig ez a legjobb. Az 6 pont fölötti értékeléseken meg tényleg nevetnem kell!

4/10

Imdb: 7,8/10

Rendező: Jaume Balagueró

Szereplők: Manuela Velasco, Ferran Terraza, Jorge Serrano, Pablo Rosso, David Vert, Claudia Font

Nick and Norah's Infinite Playlist

2009-06-14T11:56:00.006+02:00

A történet:

Csaj kidobja a csávót (Michael Cera), majd még jobban összetöri a szívét, amikor kiderül, hogy egy másik sráccal kavar. Innen indul a sztori, mely egyetlen őrült éjszaka alatt játszódik, és melyből kiderül, hogy hová vezet a fehér nyúl, mi az a Tikkun olam, milyen érzés részegen flangálni Manhattan-ben, hol van Fluffy, szétesik-e a sárga Yugo, hogy néz ki Jézus élőben, milyen a Jimi Hendrix által épített Electric Lady stúdió belülről, na és persze, hogy minden csalódás csak addig tart, amíg előbb-utóbb újra szerelmes nem leszel valaki másba…

Kritika, vélemény:
Egy határozottan kellemes vígjáték, amelyet kedvesem ajánlott figyelmembe. Engem is meglepett, hogy ez a könnyed kis filmecske, hogy ilyen jó szórakozást tud nyújtani. Az egész ugyan New-York-ban játszódik, de ezen kívül nincs más maszlag a filmben. A színészek fiatalok és kevésbé ismertek, a Yugo kicsit erőltetett volt New-York utcáira, de ezzel is éreztették a kis költségvetést. Az egész éjszakás botorkálás és zenekarkeresés vicces jeleneteket szült, főleg a 3 buzi srác felvonultatásával. A részeg barátnő kalandjai pedig külön fejezetet érdemeltek, főleg a mobilja és a rágójának kalandjai.

Vajon merre játszik a Fluffy?

A sztori nem nagy valami, egy sima hétköznapi tinédzser szerelem kialakulása. De valahogy néha nem vágyik sokra az ember, csak hogy kikapcsolódhasson és szórakozást kapjon. És ez a film ezért jobb, mint a hasonló próbálkozások: szórakoztat. A kínos szituációk, a poénok (amik nincsenek kifacsarva a szarás-hugyozás részéig) mind nagyon a helyükön vannak és a színészek sem játszák túl karaktereiket, bár lehet, hogy tehetségük korlátai nem is engednék ezt. A Fluffyról sajnos nem sokat tudunk meg, de a zenék egész kellemesek, mai fiataloknak fülébe mászó kissé rockos beütéssel. És persze az ilyen filmekből megszokott happy end sem hiányozhat a végéről. Szóval egy nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtó könnyed romantikus vígjátékot kapunk.

Értékelés:
Juno és a Superbad főszereplőnk ismét hozza a pancser formáját, szegénynek ezúttal is a csajokkal gyűlik meg a baja. Élmény nézni a szenvedéseit! Remek szórakoztató film.

6/10

Imdb: 6,9/10
Rendező: Peter Sollett
Szereplők: Michael Cera, Kat Dennings, Aaron Yoo, Rafi Gavron, Ari Graynor, Alexis Dziena, Jonathan B. Wright, Zachary Booth, Jay Baruchel

2009-06-02T10:12:00.007+02:00

Pontypool - 2009 május 29.

Transformers: Revenge of the fallen - 2009 június 24.

Public Enemies - 2009 július 1.

Sherlock Holmes - 2009 december 25.

The Last International Playboy - 2009 június 12.

2009-05-16T20:49:00.010+02:00

A történet:
A film története J.R.R. Tolkien A hobbit és a Gyűrű Szövetsége című könyveiben leírt események közti időszakban játszódik. A történet főhőse Aragorn, aki rájön, hogy Gollam, a gyűrű erejétől eltorzult hobbit fontos információk birtokába jutott, és elindul kideríteni az igazságot.

Kritika, vélemény:
Nos, talán kezdeném azzal, hogy a mindössze 3000 font költségvetésű filmen, 160 önkéntes dolgozott (ingyen), a vizuális effekteket pedig hatvan programozó készítette. Szóval egy tipikus fanmovie-val állunk szemben full HD minőségben. Azért lássuk be ilyennel sem minden nap találkozunk. Persze nem ér a nagy Gyűrűk Ura trilógia nyomába semmilyen téren, de az igyekezet és a megvalósítás mindenképpen dicséretre méltó. Valóban olyan, mintha Közép-földén kutatnánk Gollam nyomait és a maszkok is meggyőzőek lettek, főleg a csuklyás lovas. Szóval egy tipikus rajongói film. A színészi játékot nem igazán tudom értékelni, azok után, hogy az Aragorn-másolatunk eléggé csenevész figura, Gandalf papáról nem is beszélve.

Jó a maszkom, mi?

A zene és a látvány egészen szép és a maszkok is hitelesnek tűnnek, viszont hiába a sok közeli és a csatajelenetek remek koreográfiája, ha az egészből alig látunk valamit. És itt érződött nagyon az amatőrizmus. A sztori nem lenne rossz és mindenki előtt ismertek a részletek, viszont a címből én valamivel nagyobb vadászatot képzeltem volna el és a befejezés is elég egyszerű lett. Nem rossz próbálkozás, de még mindig van hová fejlődni e téren. Bár így jobban belegondolva: kellett ez nekünk? Szükség volt erre a rajongói próbálkozásra?

Értékelés:
Nem tudom, hogy mi volt a céljuk a készítőknek, de ezért a 40 perc erőlködésért kár volt az a sok hadoválás. Olyan félmunkának érződik minden tekintetben. A táj viszont még mindig magával ragadóan szép és vonzó. Arra adom a pontot is.

2/10

Neked hogy tetszett, szerinted hányast érdemel a film? (Gollum)(blog polls)

Far Cry

2009-05-14T11:43:00.005+02:00

A történet:

Jack Carver (Til Schweiger), az exkommandós, jelenleg turistákat bálnalesre szállító hajóskapitány. Ebből él, és mellesleg alkoholista. Másik főhősünk Valerie (Emanuelle Vaugier), az újságíró csaj, aki Max (Ralph Moeller) bácsikáját keresi. Max egészen mellesleg katona, és a nagyon gyanús Dr. Krieger (Udo Kier) szolgálatában áll. Valerie felkeresi Jack-et, hogy vigye el megkeresni Max bácsit, Dr. Krieger szigetére. Jack már sejti, hogy azon a szigeten sötét dolgok zajlanak, de le van égve, így hát elviszi a hölgyet. A nőt persze elfogják, a hajót pedig szétlövik. Jack ezt persze nem hagyhatja annyiban, és mivel szuperkommandós volt, nem esik nehezére Dr. Krieger magán-kommandósait lemészárolni, a nőt kiszabadítani (közben beleszeretni), Max bácsit megkeresni, és az egész kócerájt lerendezni.

Kritika, vélemény:

Talán azzal kezdeném, hogy anno, mikor kijött ez a játék, emlékszem nagy siker volt, még engem is megragadott egy demo erejéig. És valóban volt benne valami egészen egyedi stílus, ahogy a dzsungelben kellett a derékig érő fűben hasalva odakúszni a katonák mögé, vagy távolról távcsövessel leszedni őket. A filmben ebből a feelingből sajna vajmi keveset érzékelhetünk. Sőt már az első percektől érezzük, hogy a sztori kb. a Rambó szintjét üti meg (2009-ben!!!).

- Úgy feszítek, hogy mindjárt sérvet kapok!

Sajnos a kivitelezés is kb. a 20 évvel ezelőtti megoldásokban merül ki. Nem a mai gyerekeknek való már ez a film, ezt a szuperkatonás halandzsát már láttuk 15 évvel ezelőtt Van-Damme-tól vagy Stallone-tól. Udo Kier, mint Krieger (Krüger?:)) testhez álló szerepet kapott és ő hozta is a gonoszt egész kellemesen. Csak szegénynek egy szappanopera szintű katyvaszban kellett volna menekülnie az elszabadult hiper-szuper katonái elől... és mi a poén? Nincs ott a hajó! :D És a logikának akkor adták az utolsó pofont, amikor a szigetet otthagyták a szupermanusoktól hemzsegve. Mintha az úszást nem tartalmazta volna a kiképzésük! De ez már csak a hab volt a tortán. Előre félek, hogy mi lesz Uwe Boll következő kabaréja. De azt hiszem nem fenyegeti az olvasókat, hogy még egyszer írok róla.

Értékelés:

Vicces ez a szó ezzel a filmmel párhuzamba vonva. Konkrétan értékelhetetlen! Csak azon csodálkozom, hogy ilyen színészek, mint Udo Kier, Emanuelle Vaugier hogy voltak képesek elvállalni ezt. Hm.. talán ha csak őket kellene osztályozni, akkor legalább 3 pontot kapnának, de sajnos a film még azt is lerontja 1-re!

1/10

Neked hogy tetszett, szerinted hányast érdemel a film? (Far Cry)(online surveys)

Taking Chance

2009-05-12T12:50:00.004+02:00

A történet:

A Taking Chance igaz történeten alapul, Michael Strobl Irakban szolgált és egy 19 éves fiú holttestét kellett hazaszállítania. A forgatókönyvet Strobl írta Michael Katz (Az elveszett jelentés) segítségével, a főszereplő pedig Kevin Bacon.

Kritika, vélemény:

Hm. Ezúttal egy meglehetősen szomorú és ugyanakkor tipikusan amerikai sztorit kapunk. Egyrészt mind szép és jó ez a tiszteletadás, amit az amerikai katonák kapnak, miután élve vagy halva, de visszatérnek szülőföldjükre. Engem (és azt hiszem idevehetem az egész USA-n kívüli népességet is) csak a tiszteletadásnak a mértéke zavart. Mert oké, hogy egy honfitársunk esett el Irakban, vagy Afganisztánban, szinte tök mindegy és rendben van, hogy a megfelelő keretek köözött kísérik el utolsó útjára, de ez a fajta folytonos tisztelgés és a konvoj, meg a repülős jelenetek kész cirkusszá varázsolták az egészet. Ennyi erővel a halottas kocsi oldalára azt is kiírhatták volna, hogy Hahó, hullát viszek, bámuljatok! Félreértés ne essék, tetszett a film, ahogy az egészet belengte ez a mélységes részvét és tisztelet hangulata. De nem tudok elmenni amellett, hogy hány ártatlan embert ölt meg az a mélyen tisztelt hulla a Föld másik oldalán. Persze azt is tudom, hogy ezért sem ő a hibás, sokkal inkább aki odaküldte őket, azok a magas széken ülő elnökök, fejesek, akik játszadoznak emberéletekkel és tojnak az egészre.

God bless America!

Kevin Bacon remek erre a szerepre, néha még talán túlzásba is viszi a nagy tisztelgéseket. A film hangulata már az első percektől magával ragadja a nézőt és ehhez remekül kapcsolódik a lágy, kellemes zene. Igazából rendben van a film, leszámítva, hogy semmi nem történik benne és az egész inkább ilyen téli estére emlékeztet, amikor a tűz mellett a régi háborúkat megjárt katonák mesélik az élményeiket. Nem lett volna semmi baj a filmmel, ha tudtam volna azonosulni a halottal, de mivel semmit sem tudtunk meg róla, illetve a halálának körülményeiről, így csak egy senki marad a nézőnek, aki talán meg sem érdemli azt a fajta cirkuszt, amit végül kap.

Értékelés:

2009-04-13T10:49:00.009+02:00

A történet:

Will (Hugh Grant) egy gyógyíthatatlanul menő 38 éves londoni fickó. Gazdag, nőtlen, gyermektelen, és egész nap semmi más dolga, mint hogy laza legyen, kerülje a felelősséget - és csajozzon. Egy egyedülálló anyával kialakított futó viszonya után rájön, hogy fektethető nők felhajtására remek terep a magányos szülők klubja. Nosza, ki is talál hamarjában magának egy Ned nevű kisgyereket, a róla szóló mesékkel felfegyverkezve csatlakozik a helyi klubhoz, és minden szépen halad afelé, hogy elcsábítsa az egyik anyát, Susie-t (Victoria Smurfit), amikor becsöppen az életébe a lány barátnőjének fia, Marcus (Nicholas Hoult). Marcus fura 12 éves srác, akinek zűrjei vannak otthon és az iskolában egyaránt. Anyja, Fiona (Toni Collette) hippi és depressziós, a suliban pedig a menőbb gyerekek halálra szekálják a fiút, mert más, mint a többiek. Aznap, mikor Will és Marcus először találkoznak, Fiona öngyilkosságot kísérel meg, és noha Will csak véletlenül épp ott van, Marcus benne látja a megoldást a gondjaikra.

Kritika, vélemény:

Gyakran félek visszanyúlni olyan filmekhez, amiket anno nem láttam, vagy valamiért kihagytam. Valahogy belül mindig úgy érzem, hogy biztos nem véletlen, hogy 7 évvel később hallok róla először. Ezúttal azonban kellemes meglepetés ért. Az Egy fiúról-ban az tetszik legjobban, hogy hallhatjuk a főszereplő (Grant) gondolatait is. És ezek annyira életszerűek, azzal együtt, hogy mennyire mást mond, hogy az ember akaratlanul is felnevet. És ezúttal mintha Grant is megcsillantana végre valamit színészi kvalitásaiból, nem csak a futószalagon érkező hollywoodi habban úszik, ahogy megszoktuk már. A másik érdekes karakter a kissrác volt, akit Hoult játszik. Először nagyon furcsának és idegennek éreztem a karakterét egy tizenkét éveshez képest, de aztán rájöttem, hogy 12 évesen mindenki kicsit más még, önmaga akar lenni, a szárnyait nyitogatni.

- Én nem csinálok semmit. =)

Rachel Weisz is hozta a kötelezőt, azzal, hogy a bevált kliséket követve, először csalódik Grantban, majd újra összejön a végén mindenki. Bár megjegyzem szerintem nem volt igazán megfelelő erre a szerepre. A film befejezése nagyon kiszámítható volt, de ugyanakkor nagyon vicces is, Grant kis magánszámával. Valahogy érezzük, hogy így kellene minden szülőnek segíteni a fiát, vagy legalábbis ennyire igyekezni. Elvégre senki sem szeretné a gyermekének azt a traumát, hogy az egész iskola rajta röhögjön. Szóval szép és akár igaz mese is lehetne ez, bár tudjuk, hogy ilyen esetek azért ritkán fordulnak elő az életben.

Értékelés:

Kellően vicces és átérezhető a film, remek kikapcsolódást nyújt. Aki anno nem látta (mint én), annak megéri leülni elé a párjával, biztos a kacagás. Az Amerikai pite készítői azért tudnak vígjátékot készíteni.

5/10

Neked hogy tetszett, szerinted hányast érdemel a film? (About a boy) ( polls)