2009. szeptember 30., szerda

The Reader


A történet:
Michael Berg (David Kross, Ralph Fiennes) kamaszként megismerkedik egy idősebb nővel, aki segít egyszer rajta. Majd miután hosszas betegségéből kigyógyul felkeresi a nőt, hogy megköszönje segítségét. Kapcsolat alakul ki köztük, az akkor 15 éves Michael szerelmes lesz a nőbe, és kezdetben szexuális kapcsolat mellé megérkezik a könyvek, versek iránti szeretet is. Hannah (Kate Winslet) szereti ha Michael történeteket olvas fel neki, és együtt töltött perceik a testiség mellett, az olvasással is telnek, egészen addig, amíg Hannah hirtelen eltűnik. Michael éli tovább életét, egyetemre kerül, ahol jogi tanulmányokat folytat, majd ennek során ismét találkozik a régi szerelmével.

Kritika, vélemény:
Azt hiszem a legjobbkor került elő ez a film. Az elmúlt hetek kisebb filmes pangása közben ráleltem erre a régebbi gyöngyszemre, amit anno nem éreztem eléggé fontosnak, hogy megnézzem. Jobb később, mint soha! Azt hiszem nem okozok vele nagy meglepetést, ha azt mondom, nem szeretem Kate Winsletet, viszont a filmbeli produkciója mellett nem lehet elmenni. Megérdemli az összes díjat, zseniális, profi alakítás. De ugyanannyira tetszett Kross játéka is, ahogy a fiatal szerelmest alakította. A filmben a kettejük viszonyát látjuk egészen sokáig (talán túl sokáig is), majd, mikor a nő eltűnik, ugrunk a történetben és Michael tanulmányaira helyeződik a hangsúly. Tetszett, hogy a tárgyat csak 4-5 diák vette fel, az ilyen óráknak mindig kicsit pikánsabb, rendhagyóbb, oldottabb hangulata van, szerettem én is az ilyen órákat. Egy náci háborús bűnösökkel foglalkozó perben aztán meghallja Hannah hangját és a régi érzelmek felkavarodnak benne. Nagyon mélyenszántó gondolatokat, kérdéseket boncolgat a film és ez nagyon tetszett. Lehet-e egy fiatalabb srácnak ilyen kapcsolata? Nem rontja-e meg a fiút a nő? Miért kellett ennyire szégyellnie azt, hogy nem tud írni, olvasni? Miért kellett emiatt életfogytiglan börtönbe vonulni? És a jó öreg kérdés: Van-e esélye egy börtönben leélt élet után az embernek a kinti világban? Fel lehet-e ezt dolgozni?

Te pukiztál? :)

Mindenesetre amit tudunk, látunk, hogy Hannah óriási hatással volt Michael egész életére, akaratán kívül is. Ralph Fiennes zseniálisan alakította az idősebb Michaelt, akinek ugyan voltak életében nők Hannah után is, de feleségétől elvált, élete vakvágányra futott, mindvégig a Hannah-val töltött szép idők emlékeiből merített boldogságot. Érdekes volt, ahogy a két szereplő eltávolodott egymástól, valami történt, amíg külön voltak és végül, újra találkoznak, de idő közben sok minden megváltozott és már nem ugyanolyan. Egyedül az zavart a filmben, hogy nem tudunk meg eleget a két főszereplő életéről, jellemeikről. Nem ismerjük őket eléggé, ennél fogva nem igazán értjük sokszor hogy mit milyen megfontolásból tesznek, mondanak. Így kissé átverve érezzük magunkat a film végén, mert nem kapunk magyarázatot sok alapvető dologra. Könyvben lehet, hogy részletesebb, vagy jobb volt, de a filmben sok minden hiányzik ahhoz, hogy teljes képet kapjunk. A karaktereket hozó színészek mindhárman zseniálisak, csak a történet érthetőségével vannak gondok. Azonban a felvetett gondolatok, érzések, kérdések, amelyek a filmet kiemelik a középszerűség szürkeségéből. A feltett kérdések súlya, ami a nézőre nehezedik a film alatt és amikre nem igazán kapunk választ, emiatt nehéz a film végén felállni a székből, mert az embert ott hagyják megoldás, válaszok nélkül, a gondolataival.

Értékelés:
Gyönyörű film, mélyenszántó érzésekről, gondolatokról. Zseniális színészekkel. Csak valahogy nem érezzük kerek egésznek az egész sztorit, ez pedig levon a teljes élvezetből.
7/10

Imdb: 7,7/10
Rendező: Stephen Daldry
Szereplők: Kate Winslet, David Kross, Ralph Fiennes

The Final Destination


A történet:
Nick néhány haverjával egy autóversenyen lazít a hétvégén, amikor egy versenyautó óránként kétszáz kilométeres sebességgel a nézők közé csapódik. Elképesztő mészárlást végez: van, aki elég a robbanásban, van, aki darabokra szakad, egy lányt pedig egy elszabadult kerék fejez le. A pánikban menekülő közönségre rászakad a lelátó. Nick álmában. A srác felriad és ott ül a lelátón. A vízió idejében érkezett, még épp meg tudja győzni a látomásában szereplő barátait, hogy meneküljenek. A katasztrófa bekövetkezik, és csupán pár másodpercen múlik, hogy ők mégis megússzák a szörnyű véget. Ám a halál nem szereti a rögtönzést, és nem engedi, hogy kifogjanak rajta: a nyomukba ered, és egyenként gyilkolja meg őket.

Kritika, vélemény:
Emlékszem, amikor az első részt láttam, mekkora ötletnek tartottam és egész nagy hatással volt rám a film, aztán vártam a 2. részt, ami szinte teljesen ugyanazt adta, majd jött a 3. rész, amire már igazából a kutya se volt kíváncsi, mert tudtuk, hogy ugyanazt kapjuk megint, csak a körítés lesz más. És akkor itt van ez a 4. rész, ami megint teljesen ugyanazt adja, amit az első rész, de mégis próbál kicsit újabb ötleteket, talán néhol már realisztikusabb megoldásokat használni. Szóval szemernyi izgalommal vetettem magam a film elé, mondván ezen a hűvösebb őszi napon semmi jobb nincs a felhozatalban. Bevallom, nem tetszett a Nascar-os rész az elején, valahogy olyan mű volt az egész (bár ez talán kicsit az egész filmre is igaz) szitu. Az olyan dolgokon, mint, hogy az asztalra lerakott tárgyak megmozdulnak, csak azért, hogy a halál trükkje még tökéletesebben sikerüljön, már csak nevetni tudtam. Az viszont jó ötlet volt, hogy a nagy kivégzések nem mindig sikerültek elsőre a halálnak sem. Jó volt, hogy nem haltak meg a szereplők a halál első próbálkozására. Viszont túl sok volt a hihetetlen, irreális dolog.. még mindig. Talán ha ezekből kevesebb lenne, jobban átérezhetőbb lenne a film. Az pedig, hogy a film végére meg kell halnia minden szereplőnek és szinte 2 snittből befejezik a filmet, enyhén szólva is röhejes. Szóval akárcsak a Jégkorszak 3-nál, itt is azt kell mondjam, semmi szükség nem volt erre a filmre, az pedig, hogy 3D-ben is meg lehet nézni nem hiszem, hogy akkora tömegeket vonzana.

Értékelés:
Nem ajánlom, csak elvakult fanatikusoknak. Semmi újat nem nyújt a film, csak akkor nézd meg, ha tényleg nincs jobb film a moziban, vagy a DVD-k között.
1/10

Imdb: 5,2/10
Rendező: David R. Ellis
Szereplők
: Bobby Campo, Shantel VanSanten, Nick Zano, Haley Webb, Krista Allen

2009. szeptember 27., vasárnap

Antichrist


A történet:
Az Antichrist egy házaspárról (Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg) szól, akik gyermekük halála után elvonulnak egy erdei házba, ahol a terapeuta férj megpróbál segíteni feleségének a gyász feldolgozásában, ám a dolog mégsem úgy sül el, ahogy tervezték.

Kritika, vélemény:(Spoileres)
Megdöbbentő és sokkoló és persze nagyvonalúan művészinek nyilvánított film. Lars von Trier megint hozta a formáját. Értem én, hogy kell a szokásostól eltérő, az új megoldások, a teljesen elrugaszkodott kivitelezés és forgatókönyv, de azt gondolom ez túl ment bizonyos határokon. Na de lássuk miről is van itt szó. A film eleje egészen zseniálisan pár képben bemutatja az alapszitut, vagyis kufirc közben a gyerek kiesik az ablakon. Apuci, anyuci gyászol, anyuci magát hibáztatja. Apuci történetesen pont terapeuta, szóval remekül ért a sebzett lélek gyógyításához. Anyucit megint csak zseniális módon különféle agykontrollos módszerekkel próbálja gyógyítgatni. Anyuci enyhén szólva is szexmániás, de legalábbis csak ezzel tudja levezetni a feszültséget. Fél a természettől, az erdőtől. Apuci elviszi az erdei nyaralójukba (Éden), egyrészt, hogy szembenézhessen anyuci a félelmeivel, másrészt, hogy könnyebben túltegyék magukat a gyászon, kevesebb inger éri őket ott. Itt különféle feladatokat agyal ki anyucinak, hogy az legyőzze félelmeit. Ezek az agykontrollos terápiák zseniálisan lettek bemutatva, nagyon reálisan ábrázolják a gondolati szintet. Az, hogy anyuci fél a természettől, de ennek ellenére képes lefeküdni a fűbe és beleolvadni a környezetbe, vagy ahogy a házhoz látjuk közeledni, egész egyszerűen fantasztikus. Érezzük a lassú mozgásból és a képi világból, hogy ezt gondolatban teszi és érezzük minden egyes momentum súlyát. Ez a fajta megvalósítás egészen lenyűgözött.

Elképesztő ábrázolása a gondolatnak!

Szóval a film első fele egészen zseniális, mind a képi, mind a hangzásvilágát tekintve. És mindvégig valamiféle mély nyomást érzünk a mellkasunkon, várjuk, hogy a feszültség előtörjön, hogy valamiféle Antikrisztus megjelenjen és megzavarja ezt a különös, édeni idillt. De nem ez történik. Kiderül, hogy korábban anyuci járt itt a gyerekkel, a szakdolgozatát írta a 15-16. századi női megaláztatásokról és annyira sikerült belelovalnia magát az irományába, hogy szellemileg azonosult a dolgozat áldozataival, vagyis finoman megkattant. Ez a fajta azonosulás a női áldozatok lelkeivel úgy nyilvánul meg, mintha maga a sátán szállta volna meg, vagyis végtelenül gonosszá képes válni. Ez pedig leginkább az amúgy is erőszakos szexjelenetekben nyilvánult meg igazán. Egy alkalommal teljesen elborul az agya és hm.. szóval leamortizálja apucit. Persze egy idő után leesik neki, hogy valami nagy hülyeséget csinált és bűntudatból lenyisszantja a saját hm.. nemiszervét. Persze még előtte egy utolsót szexelnek apucival és ekkor láthatjuk, hogy anyuci valójában hagyta kiesni a gyereket az ablakon, mivel látta szex közben, hogy mire készül a gyerek, de mégsem tett semmit ellene. Végül apuci megfojtja anyucit és elégeti. A 3 állatnak semmi értelme nem volt, de mindenesetre eléggé félelmetes képeket mutattak róluk. A beszélő róka meg egészen vicces volt. Szóval eléggé nehéz lélegzetvételű a film, a hangok, a morajló "zene", a képi (gondolat) világ, a "félelmetes erdő", a potyogó makkok, mind igazán egyedivé és feszültséggel telivé varázsolják a filmet, ami önmagában még működhetne is. De a hibbant nő karaktere elmos minden addig kialakított pozitív benyomást, egyszerűen egy véres kaszabolós ámokfutásba hajlik át a történet, aminek tényleg semmi értelme és semmi szükség nem volt rá. Az ember egy szép izgalmas első rész után mégis képes úgy felkelni a film végén a székből, hogy már azt kívánja inkább a világra se jött volna ez a rendező, vagy önnön maga, mert egyszerűen szeretné kitörölni az emlékezetéből az elmúlt másfél órát, de tudja, hogy nem lehet. Azon meg, hogy sokan ezt tartják fennköltnek és művészinek, már csak nevetni bír.

Értékelés:
Újszerű, néhol egészen zseniális megoldásokat kínál a film, de csak az első fele, a második felében valami elképesztő borzalom következik, amire senki sem számíthat és amit mindenki szeretne elfelejteni. Az egyedüli kérdés pedig, ami a film végén felmerült bennem, hogy hogy képesek emberek ilyen förtelmes munkát kiadni a kezük közül. Két pont, mert az első felében tényleg nagyon tetszett néhány jelenet.
2/10

Imdb: 7/10
Rendező: Lars von Trier
Szereplők: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

2009. szeptember 15., kedd

District 9


A történet:
Lassan már 28 éve, hogy az idegenek űrhajója Dél-Afrikába érkezett. Alig vártuk, hogy a földönkívüliek végre kapcsolatba lépjenek velünk, de a találkozást nem ilyennek képzeltük. A két faj között elmérgesedett a helyzet. Az állam és az MNU ideiglenes szállásokon látta vendégül őket, ami mára már emberek elöl elzárt terület, mely egy élhetetlen szeméttelepre hasonlít. Az idegenek lassan olyanokká váltak, mint az állatok. Már nem akarjuk, hogy itt legyenek. Miért nem mennek el? Miért nem arra fordítja az állam a pénzünket, hogy végre kitessékelje őket az űrbe? Polgárháború fenyeget. Az MNU át akarja telepíteni a tiltott zónában élő lényeket egy másik, városon kívüli területre. Ekkor elszabadul a pokol.

Az előzmények:
Neill Blomkamp megcsinálja a 6 perces rövidfilmjét Alive in Joburg címmel. Peter Jackson lát fantáziát a srácban, neki akarja adni a Halo film rendezését, ám a project befuccsol. Hogy azért ne legyen tétlen, megdobja egy kis zsével, hogy ugyan készítse már el az egész estés változatát a rövidfilmjének. Aztán nem is olyan rég kijöttek belőle a trailerek és áll leejt, látnom kell érzés megragad.

Igen, az ott Wikus! (3:20) :)


Kritika, vélemény:
Nagyon kíváncsian vártam erre a filmre. Engem is felcsigáztak a "Human not allowed" feliratú poszterekkel és táblákkal és mindaz, hogy az idegen kolónia a Földön telepedik le/meg. Titkon egy végre igazán jó és emlékezetes ufós filmben reménykedtem. Nos, számomra még egy jó ideig emlékezetes marad, az biztos. Szeretném leszögezni az elején, hogy senki ne várjon konkrét magyarázatokat pl. hogy miként értjük az idegeneket, vagy hogy miért néznek ki úgy, ahogy és hogy mi az a folyadék illetve, hogy mit akarnak tőlünk az ufók. Ez egy kitalált történet, mondhatnám, mese. Üres fejjel sodródni kell az eseményekkel és nem megállni minden mondat után, hogy de álljunk csak meg, mert ez nem lehetséges és mégis hogyan gondolták ezt. És ebben a sodródásban segítségünkre van a film, remekül kezdődik, amolyan dokumentumfilmes stílusban, bele a kamerába a kész tényeket. Hogy 28 éve itt vannak a földön kívüliek, úgy néznek ki, mint valami tengeri rákféle, többségük eléggé retardált és imádják a földi macskakaját. Szóval sok lenne a kérdés, de nem a válaszok felé terelődnek az események, sokkal inkább, egy pancser hivatali alkalmazott megpróbáltatásait láthatjuk. Ezzel a kezdetben ellenszenves lúzer alakkal "kell" később szimpatizálnunk, amikor megfertőződik idegen anyagtól és sajátjai ellen fordul, hogy segítsen az idegeneknek elhagyni a bolygónkat, amely egy börtön (koncentrációs tábor) lett számukra.

Szorítunk neked Wikus!

Ha belegondolunk ez egy gyönyörű dráma, ahogy kölcsönösen próbálnak egymásnak segíteni és persze a lezárás folytatást sejtet, de így is egy szép már-már megható filmet kapunk, amiben van egy kis akció és sírás is. És persze az egész fölött a szerelem áll, hogy újra együtt lehessen főhősünk kedvesével, az idegenek pedig az övéikkel. Tetszett a rengeteg kézi kamerás felvétel, nem kaptam hányingert (nem rángatták), mégis sokszor olyan érzést varázsoltak, mintha mi is ott állnánk. Az asztal mögül kamerába mondós elbeszélések pedig remek komolyságot és történelmi értéket adtak az eseményeknek. Aki másodszor is megnézi, csak akkor érti igazán, hogy miről beszélnek az elején az elbeszélők. A sok megválaszolatlan kérdés persze lehet sokaknak zavaró, nekem nem volt annyira, inkább olyan dolgok tűntek fel, hogy amikor a 9-es körzetben zajlott az akció, alig lehetett látni más idegeneket. Logikusan azt vártam volna, hogy majd az idegenek is összefognak és segítik egymást. Ja igen és a zene! Fenomenálisan eltalálták ez a zenei stílust alá, ami kicsit az Enigmára emlékeztetett, de mindenesetre nagyon bejött.

Értékelés:
Mindenképpen ajánlom megtekintésre. Nem ez lett az év alkotása, de hogy még sokáig fogunk róla beszélni az fix. Egy könnyed kis történet, ami a véresen komoly idegen-problémát egy kisember érzéseivel láttatja, aki csak sodródik az árral. De vajon eljön-e számára az újbóli boldogság? (Várom a folytatást!)
8/10

Imdb:8,6/10
Rendező: Neill Blomkamp
Szereplők: Sharlto Copley, Nathalie Boltt, Jason Cope, Sylvaine Strike